Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Fejér Gábor: A bűn

be a házba, s az ajtók gondosabban záródtak attól fogva, de aki korábban, az továbbra is hordta az aranyakat. Valamiféle közös fellépésnek nyoma sincs, az inteijúk alapján az is kérdésesnek látszik, hogy az efféle esetekben szokásosnak mondható csoportosulások itt létrejöttek-e egyáltalán, de inkább tűnik úgy, hogy az emberek jobbára magukba zárkózottan élték meg az eseményeket. Nehezen hozható összefüggésbe az eseményekkel a rácsok felszerelése a körfolyosóra nyíló ajtókra és ablakokra, holott ezt gyakran magyarázzák a bűnténnyel. Ezzel szemben itt egy jóval hosszabban tartó folyamattal állunk szemben, amely korábban kezdődött, és valójában napjainkban is zajlik. A lakók jelentős része egyáltalán nem mutatott semminemű érdeklődést a gyilkossággal szemben, sem akkor, sem ma, hiszen elmondásuk szerint nem keverednek hasonló helyzetbe. A tágabb lakókörnyezet általános megítélését illetően vegyes a képlet. A bűnügyi statisztikákkal alátámasztható valóságot nem lehet tagadni, legfeljebb szépíteni azzal, hogy itt nem területi, hanem rétegspecifikus jelenségről van szó. Ugyanakkor emellett erős nivelláló törekvések vannak jelen, amelyek a megváltoztathatalannal való kényszerű együttélést hivatottak kompenzálni. Az ezzel érvelők jól, sőt ragyogóan érzik itt magukat, semmi ellen semmi kifogásuk, és nem akarnak elmenni. A belvárosi gyalázatosságokat emlegetik, s egy csöndesen eltöltött szilveszter után még az egyébként nehezen elviselt romák mellett is érvelnek az újpesti prolikkal szemben. A környezet tehát, bár elviselhető, de kriminális. Ha azonban konkrétan próbáljuk megvizsgálni, hogy mi is a krimi valójában, akkor a legtöbb embertől meglepő módon az halljuk, hogy 1. hangoskodnak (esetleg részegeskedéssel súlyosbítva), 2. szemetelnek és 3. rendetlenek. Magával a térrel is az a legfőbb gond, hogy szemre lezüllött, a játszótér tönkrement, pedig alig egy éve újították fel, s hiába takarítják, állandóan szemetes. Hajléktalanok szállnak meg, az após persze már nem ülne ki, mint régen, és a gyerekeket is már csak az óvoda hordja oda. Hivatalos Személy 1993 óta van hivatalban, s az első másfél éve arra ment rá, hogy a lakókat, akik nem tudták elviselni, hogy csikket, lábost és dinnyét többé nem hajigálhatnak ki a lakásokból, megnevelje. Az oktatás sem nélkülözte a decibeleket, s állítólag életveszélyes fenyegetések hangzottak el, illetve ennek eredménytelensége esetén a vita Hivatalos Személy irányításával a két emelet között megállított liftben négyszemközt folytatódott. Mára viszont, állítja, minden rendben, s büszkén mutat körbe: az udvart például ma fel sem kellett söpörni. A rend persze viszonylagos. Van, akinek a ház még így is túl hangos, és napirenden vannak a verekedések, elsősorban a legfelső emeleten, ahol túlnyomórészt romák élnek. Megint mások kárhoztatják a fentről ezek szerint még mindig időnként érkező szemétadagokat, mert a folyosó korlátjára teregetett ruhákat 157