Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Lele József ifj.: Makaiak a Tápairéten

Pajorban, hanem a Sírhögyben, az Országút (a Püspökielére vezető makadámút) szélében volt a tanyájuk. Apjok Pista bácsiéktól vették a tápaiak a vörös-, és a fokhagymát, igen sokan a dughagymákat is. Emlékszem, nékünk is volt földünk a Pajorban. A kukoricaföld közepén egy kis zőccségösünk volt, s ott mi is az Apjokékféle hagymát termeltük. Sőt, arra is jól emlékszem, hogy a tápai rétről nem egy gazda szállított fokhagymát a Pick szalámigyárba is. Az oda beszállított csomókat száraz helyen tárolták. Az 1950-es évek elején sok idős asszonyt foglalkoztattak ott, akik fokhagymapucolással keresték kenyerüket. Gyűjtéseimből tudom, hogy így volt ez korábban az — államosítás előtt — a Pick-cég idejében is. Idős szalámisok mesélték, hogy a megpucolt fokhagymát hatalmas famozsarakban zúzták, majd sóval rézrostán áttörték, és úgy került a szalámifűszerbe. Ami lét eresztett zúzáskor, azt — mérve — szintén a szalámipasztába öntötték. Azt is mesélték, hogy valamikor a szalámihúsba vörösbort is öntöttek. Ám a vágók (ringókésekkel húst vágó emberek) megdézsmálták a bort. Obradovics Sztojkó mérgében azt csinálta, hogy a fokhagymaléi a borba öntette, hátha nem isszák meg az emberek, mert, hogy netán rossz lesz az íze. Csakhogy a jobbadán parasztemberek, akiknek jó része éppen Tápéról került a gyárba, ezen csak nevetett, és módjával ugyan, de meg-megdézsmálta az „orvosságos bor"-t. A fokhagyma magasvérnyomás-csökkentő hatása ismert. Voltak, akik, hogy a foguk ne fájjon, egy vékony gerezdet a fülükbe dugtak. Hogy használt-e, vagy ártott, nem tudom. A boszorkányok el- vagy kiűzésének egyik leghatásosabb szere volt a néphagyományban. Elfogyasztását gyakorolták szentestén is, hogy ha elalusznak, majd ne másszon a szájukba a kényó. A fokhagymakoszorút meg azért akasztották az istállóajtó és az ólajtó fölé, hogy a rontó-ártók ne vihessék el a tehén tejét. A kéményre, az ajtók sarokvasára is fokhagymával írtak keresztet, hogy mindenféle Apjok István „ makai hagymásgazda " tanyája a tápairéti Sírhögyben, 1968. 112