Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Hajdú József: A hagymakereskedő makói zsidóságról

ben is aligazgatói szerepet játszott. Unokabátyám, idős Klein József már a harmincas évek elején a MTESZ egyik fontos vezetője volt. Ő volt a cég eladója külföldön. A MTESZ-t a zsidótörvényekig 1938—39-ig ténylegesen zsidók vezették. Grün Imre, Klein József, Adler Tibor stb. A régi megalapozott export cégek továbbra is nagy exportot bonyolítottak le. Nagy exportőr volt a Mandl cég. Lakásunk az Eötvös u. 4. szám alatt volt és mellette egy három emeletes hagymaraktár is állt. Ez így volt minden hagymakereskedő házában. A hagyma egy spekulációs üzlet volt. A kereskedő beéréskor felvásárolt 20-30 vagon hagymát, s amikor jó ára volt, eladta." A makói fokhagyma is híres volt Európában. Voltak évek, amikor a hagymakereskedők meggazdagodtak a spekuláción, de olyanok is, amikor sok száz vagon hagymát a Maros menti kubikokba hordtak ki. Az 1928—29-es években a lengyel zloty és az osztrák schilling teljesen elértéktelenedett, s a cégek kintlévőségei teljesen elúsztak, mert az adósok értéktelen papírral fizettek. A harmincas évek elején próbáltak meg a cégek talpraállni. Németország és Ausztria majdnem minden városában volt ügynökük, aki jutalékra dolgozott. Az eladás főleg sürgönyön vagy telefonon bonyolódott le. A vevő cégek személyesen ismerték az eladót és minden szóbelileg történt s a bizalmon alapult. 1933-ban a spanyol hagyma teljesen tönkrement és Angliában nagy hagymahiány lett. A Klein cég egyik munkatársa ekkor Londonba repült és ott azonnal nagy mennyiségű hagymára kapott megrendelést. Nyomban értesítette cégét, hogy mennyi hagymát vásároljanak itthon fel. A makói termelőktől a bemutatott minták alapján rendelte meg a Klein cég a beszállítást. így azonnal több száz vagonos tétel indulhatott külföldre. A többi hagymaexporttal foglalkozó cégnél is hasonló volt az ügymenet. Állandóan keresték az újabb és újabb piacokat, ezzel fellendítették a termelést és egyre növelték az exportot. Klein József a többi zsidó fiúhoz hasonlóan a makói felsőkereskedelmi iskolába járt, itt tanulta meg a francia kereskedelmi levelezést, s ezzel segítette a családi céget állandó francia partnerre találni, aki később jó vevője lett a makói fokhagymának is. Klein József a nyári szünetekben — már 16 éves korától — a környező falvakat járta mint felvásárló, intézte a rakodást, s szállította szekéren az árut. A hagymakereskedelem makói központja állandóan mozgásban volt, a posta folyton működött, sürgöny- és telefonszolgálattal segítette a hagymaüzletet. A makói állomás olyan teherforgalmat bonyolított le, mint egy nagyvárosi pályaudvar. A bankok állandóan teljes gőzzel dolgoztak. Minden túlzás nélkül mondható, a zsidók sokat tettek a makói hagyma hírnevéért és a város fejlődéséért. Makó központja májustól szeptemberig szekerektől volt zsúfolt, melyek a vasútállomástól a városházáig álltak a hagyma lerakására várva. A zsidó kereskedők szállítottak exportra és belföldre egyaránt. Voltak bevásárlóik, irodai és raktári dolgozóik, sőt sok zsidó fizikai munkást, szekerezőt, fuvarost is alkalmaztak. A kereskedőkön kívül tehát sok zsidó alkalmazott is foglalkozott a hagymával. Mellettük több keresztény munkavezetőt, zsákost és válogatót is fizettek a kereskedő cégek. 106