József Attila: Kiszombori versesfüzet 1922 (Hasonmás- kiadás). A Makói Múzeum Füzetei 88. (Makó, 1997)

JÓZSEF ATTILA KISZOMBORI VERSESFÜZETÉRŐL - Stoll Béla: József Attila verseinek új időrendje

Stoll Béla József Attila verseinek új időrendje József Attila makói és szegedi diákoskodása idején négy füzetet és egy vászonkötésű könyvet írt tele verseivel. Időrendben a következőket: 1. A Lovas a temetőben címűt, 1922 júniusából. Erről a jelenleg ismeretlen helyen levő füzetről alább részletesen szólunk. 2. A Kiszomborban és Makón 1922 júliustól szeptemberig összeírt füzet, amelynek hasonmását tartja kezében az olvasó. 3—4. A Saitos Gyula tulajdonából a Petőfi Irodalmi Múzeumba került két füzet. 1922 októbere és 1923 májusa között készültek. Ugyanolyan vonalas iskolai irkák, mint a kiszombori versfüzet. A két füzetben — néhány kivételtől eltekintve — ugyanazok a versek találhatók. 5. Vászonba kötött könyv, A legutolsó harcos címmel (1924 decemberéből), melynek hasonmás-kiadása 1989-ben látott napvilágot a Helikon Kiadónál, Tóth Ferenc utószavával. Az öt versgyűjteményt József Attila két makói pártfogója és atyai barátja, Saitos Gyula és Kesztner Zoltán őrizte meg. Saitos Gyula, a Makói Friss Újság volt szerkesztője, 1960-ban adta át a 3—4. sz. füzetet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, s azóta mindkét tüzet a kutatók rendelkezésére áll. A többi három gyűjtemény története bonyolultabb. A költő halála után nemsokára, 1938 könyvnapjára jelentek meg összes versei, majd egy évre rá József Jolánnak a költő életéről írt könyve. A két kiadvány páratlan sikere arra ösztönözte kiadójukat, Cserépfalvi Imrét, hogy további kiadható anyag után nézzen. Megbízta az akkori szegedi egyetemi hallgató Szabolcsi Gábort, hogy Makón és Szegeden újabb versek után kutasson. Szabolcsi megtalálta Kesztneréknél a három füzetet, és kimásolta belőlük az ismeretlen vagy általa annak vélt verseket. Tizenhetet a Lovas a temetőben címűből, tizennégyet a kiszombori füzetből, tizenhetet A legutolsó harcos címűből. Makón Gyenge Miklósnál is talált kilenc ismeretlen verset. Ezt az ötvenhét darabot két példányban legépelte. Az egyik példányt professzorának, Sík Sándornak küldte el. A szegedi egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének gyakornoka Paku Imre volt, aki (talán nem egészen korrekt módon) „felfedezte" a verseket. A Független Magyarország 1941. március 24-én rövid közleményben adta a közönség tudtára: „Ötvenhét ismeretlen József Attila-verset fedeztek fel Szegeden." A közlemény szerint „Paku Imre... fedezte fel őket". Egy későbbi hírben már „több mint száz" versről írnak. „A terv az, hogy a több mint száz posthumus versből önálló kötetet állítanak össze... Az összeállítás körülményes, napfényrehozó munkáját Paku Imre végzi... aki legutóbb Juhász Gyula összegyűjtött verseit rendezte sajtó alá." (Pest, 1941. aug. 23.) 1941. október l-jén azonban megjelent a Magyar Csillagban Tolnai Gábor gyilkos kritikája a Juhász Gyula-kiadásról, amelyben Paku munkáját dilettánsnak, az általa elkövetett hibákat „hajmeresztődnek minősítette. Ezek után szó sem lehetett Paku közreműködéséről. Cserépfalvi Radnóti 5