József Attila: Kiszombori versesfüzet 1922 (Hasonmás- kiadás). A Makói Múzeum Füzetei 88. (Makó, 1997)

JÓZSEF ATTILA KISZOMBORI VERSESFÜZETÉRŐL - Stoll Béla: József Attila verseinek új időrendje

Miklóst bízta meg a sajtó alá rendezéssel. Radnóti így ír Naplójában kétségeiről: „Sok a gyöngébb darab a gyűjteményben, azt tanácslom, hogy adja ki [Cserépfalvi] a Galamb Ödön-könyv függelékeként... Jó, rendezzem a verseket, írjak hozzájuk bevezetőt. S most mit írjak? A költő kirostálta könyvei megjelenése előtt ezeket a verseket s most kiadjuk... érzem Attila rosszaló tekintetét... De hisz a többi vers, a nagy versek fénybe borítják ezeket is..." Ilyen előzmények után jelent meg 1941 karácsonyán Galamb Ödön: Makói évek című kötete, s függelékében válogatott versek, többek közt a három füzet anyagából. Ezután már csak Scheiber Sándor látta a füzeteket 1946-ban, de ő már csak kettőt. A legkorábbiról, a Lovas a temetőben címűről nem tesz említést. Ez a füzet azóta sem került elő, s a másik kettő 1946 után hosszú időre eltűnt a kutatók szeme elől. Pedig azóta három alkalommal is megjelentek József Attila versei kritikai kiadásban: 1951-ben és 1955-ben Szabolcsi Miklós és Waldapfel József gondozásában, majd 1984-ben az enyémben, de minden erőfeszítésünk hiábavaló volt a füzetek előkerítésére. Annál nagyobb volt az öröm, amikor 1986-ban a kiszombori versfüzet, majd 1988-ban A legutolsó harcos Kesztner Zoltán hagyatékának kezelőjétől Tóth Ferenc fáradozásainak eredményeképpen a makói József Attila Múzeum tulajdonába került. Sajnálatos módon mindkét gyűjteményből több lap kiszakadt. A kiszombori versfüzetbe ezeket könnyebb volt visszahelyezni, mint A legutolsó harcos c. kötetbe. Részben a költő által írt Tartalom igazított el, részben az egyik Saitos-füzet, amelynek eleje ugyanazokat a verseket tartalmazza, mint a kiszombori füzet vége, feltételezésünk szerint ugyancsak kronológiai, tehát azonos sorrendben. Végleg elkallódott a Tartalom másik lapja, kiadásunkban a címlap és a Tartalom elveszett folytatása ezért szedve van. A költő által adott címből is látszik, hogy a füzetben a versek sorrendje azonos keletkezésük sorrendjével. Ezt már a részleges másolat alapján is megállapíthattuk. A teljes füzet ismerete ezt a feltételezést megerősíti, mert a füzet 25. lapján levő Szeged alatt 1922. aug. 14-én kelt, s éppen a megfelelő helyen van. Csak a füzet vége szorul némi magyarázatra. A Kép a tükörben egyik saját kezű gépiratán ez a keltezés olvasható: „Makón, 1922. okt." A szeptembert emlegető Boros keserűség pedig, ha rekonstrukciónk megállja a helyét, utána következik. Vagy az történt, hogy a Kép a tükörben utólagos keltezésében tévedett a költő (ez más esetben is előfordult), vagy az, hogy a füzet végén levő versek — ellentétben a füzet címével — már októberiek. Előttünk van tehát József Attila 1922 júliusa és szeptembere (esetleg október eleje) között írt verseinek pontos szövege, keletkezésük időrendjében. Ez a néhány hónap a költő fejlődésében igen nagy jelentőségű. Ekkor vált a verselgető diák költővé, ekkor születtek első nagy versei. Kiszombori versekkel kezdődik az általa öszszeállított reprezentatív gyűjteményes kötet, a Medvetánc: A jámbor tehén, Éhség, majd a Névnapi dicséret. Az újonnan előkerült füzet néhány textológiai tanulságára hadd hívjuk föl a figyelmet. Azok a versek, amelyek eddig csak a Szépség koldusából voltak ismertek, jobb szöveggel kerülhetnek a versolvasók és a kutatók elé. Jó érzés a szövegkritikus számára, ha feltételezése utólag igazolódik. Az Ének magamhoz 6. sorában csakugyan sajtóhiba a képét, a kéziratban is olvasható kékét helyett. Egy másik esetben viszont melléfogtam: a Szerelem ez? 4. sorát nem kellett volna „javítani"; a kéziratban is úgy van, mint a kiadásban: Agyamban hogy csak arcod tündököl. — Érdekes az 6