Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)
Dr. Korsós László a konferencia elnökének bevezetője
birodalom oldalán, vagy fegyverszünetet kérni a Szovjetuniótól, s csatlakozni az antifasiszta koalícióhoz. A fegyverszüneti küldöttség szeptember végén indult el Moszkvába, s október 11-én írta alá az előzetes fegyverszüneti megállapodást. 1944. október 15-én elhangzik a kormányzó nevezetes proklamációja, majd röviddel utána megtörtént annak visszavonása. A kudarc után a moszkvai tárgyalások megszakadtak, a régi mederben többé már nem is folytatódtak. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy Magyarországon nem volt olyan államhatalom, amely az előzetes fegyverszünetet vállalta és végrehajtotta volna. Ne feledkezzünk meg róla, közben a harcok a trianoni határokon belül folytak már, s a szovjet csapatok elfoglalták Makót, Békéscsabát, Hódmezővásárhelyt, Kisújszállást, Szentest, Karcagot, Hajdúszoboszlót, október 29-én lezajlott a nevezetes telefonbeszélgetés Sztálin és Malinovszkij között, amikoris a Generalisszimus, mit sem törődve a feltételekkel, utasította Malinovszkijt Budapest ostromára, amit elsődlegesen nem is katonai, hanem politikai szempontból mondott jelentősnek. Ebben a helyzetben gyakorlatilag egyetlen lehetőség kínálkozott: a belső, hazai antifasiszta és demokratikus erők megszervezése. így került sor az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívására, amely első ülését 1944. december 21-én tartotta meg Debrecenben: A nemzet akaratának kifejezésére egyedül hivatottnak és a „magyar állami szuverinitás kizárólagos képviselőjének" nyilvánította ki magát, s másnap megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Bibó István a következőképpen vélekedett erről: Debrecenben „együtt volt egy olyan nemzetgyűlés, amely lényegtelen aránytalanságoktól eltekintve egészében teljes joggal hivatkozhatott arra, hogy a felszabadított Magyarország minden vidékét és az antifasiszta front minden pártját képviseli, jogosult tehát az ország nevében nyilatkozni és kötelességet vállalni." Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak azok a helytörténeti munkák, amelyek a korábbinál hitelesebb, életszerűbb, színesebb és árnyaltabb képet adnak az 1944-es esztendő katonai és politikai eseményeiről oly módon, hogy közben a nagyobb, a fentiekben csak elnagyolt, ugyanakkor azonban meghatározó jelentőségű folyamatokról sem feledkeznek meg. Meggyőződésem, hogy ez is a kis füzetecske tovább gazdagítja majd a sort, s a benne olvasható új felismerésekkel és tényekkel tovább bővíti a korszakra vonatkozó ismeretünket. Szabadjon a „legnagyobb magyarnak", Széchenyi Istvánnak a szavaira hivatkozni: „Csak a múlt megbecsülésére épülhet a jelen." Tegyük hozzá rögvest: ahhoz, hogy megbecsüljük, meg kell ismernünk azt. Dr. Halmágyi Pál Tisztelt Hallgatóság! Kedves Bajtársak! Az idő könyörtelen. A tavaly óta eltelt egy évben is távoztak közülünk, kedves, jól ismert arcok, így többek között Bán Ödön százados, aki 1944 szeptemberében a Makót védő zászlóaljat vezette. Küzdelmes életének 80. évében hunyt el. Kérem egyperces néma felállással adózzunk az Ő és valamennyi elhunyt katona, s az elesett bajtársak emlékének. Köszönöm. 7
