Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Végh Ferenc vezérőrnagy az 1994. évi kiadvány bemutatása

Végh Ferenc, vezérőrnagy Az 1944. évi honvédnap kiadványának bemutatása Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok! Nagyon nagy örömmel és tisztelettel érkeztem Makóra. Egy kicsit makóinak is érzem magam, mert ez már a harmadik alkalom egymást követően, amikor meghívást kaptam a városba. Szívesen fogadtam el most is invitálásukat és számomra is öröm, hogy részt vehetek ezen az emléknapon. Fontos esemény ez a rendezvény a város életében és azt hiszem, hogy valamenynyiünk életében is. Kérem, emlékezzünk vissza azokra a két évvel ezelőtti pillanatokra, mikor Tőkés László püspök Úrral együtt felavattuk a makói honvédemlékművet. A bajtársának fejfát állító szomorú katona szobra a gimnázium előtti téren azt jelzi, hogy itt valamikor háború volt és annak a háborúnak áldozatai voltak. Az áldozatokról, katonákról, civilekről egyaránt nem feledkezett meg az utókor, s ha hoszszú idő után is, de emléket állítottunk nekik. Két éve történt mindez, s akkor mi azt gondoltuk, hogy a hagyományok sorában egy emlékmű avatás és a koszorúzás szépen követi majd egymást évenként. A makóiak azonban azt mondták, ennél többet kell tenni, az áldozatok emléke többet ér egy egyszerű koszorúzásnál. Időről időre vissza kell térni az elesettek emlékéhez, fel kell eleveníteni a történéseket, elemezni kell az egykori eseményeket és mindezt az utókor részére és az udódainknak át kell adni. Azt hiszem, hogy ez a nemes kezdeményezés valóban országos hírű és párját ritkító. Én nem tudok róla, hogy más helyen emléknapokat rendeznének az országban, és ez évenkénti rendszerességgel megtörténne. Amikor idejöttünk, láttuk, hogy az országban mindenfelé az őszi betakarítást végzik az emberek a földeken. Egy kis optimizmussal tölti el ez az embert, hiszen mindenki örül a munka eredményének. Én a makói múzeum 80. számú füzetét, mely az 1994-es Honvédnap címet viseli, ehhez az őszi szürethez hasonlítanám, hiszen e kiadvány is egy éves közös munka eredménye. A szerzők komolyan felkészült nemzetközi és magyar szakértők, hadtörténészek és a harcokban egykor résztvevő katonák adják közre kutatásaik eredményét, nézeteiket, véleményüket, élményüket. Az itt ülő veteránok visszaemlékezéseivel lett teljes a mű és őszintén gratulálok a makói múzeumnak, mert 1952 óta nyolcvan ilyen és ehhez hasonló imponáló füzetet jelentetett meg. A kiadvány értékét a benne rejlő tudományos pontossággal megfogalmazott adatok, tartalmas és színvonalas előadások adják. E kis füzet hézagpótló kiadvány is, mert a legújabb kutatási eredményeket tartalmazza. A szerzők a politika és a katonapolitika tükrében vizsgálják a magyarországi hadszíntér eseményeit. Pontosan bemutatják, nem csak e hadszíntér történéseit, hanem a környező országokban lefolyt események hatását is a magyarországi hadműveletekre, különösen e vidék hadműveleteire. Az előadók egységben vizsgálták az összes korabeli történést, s ezért is dicséret illeti őket. Természetesen ez a könyv egy nyitott mű, hiszen nem zárja le témáját, hanem további munkálkodásra bátorítja a kutatókat és ösztönzi az itt jelenlévőket arra is, hogy véleményt formáljanak, kiegészítsék az itt leírtakat és bátran ütköztessék véleményüket. További értéke e kis füzetnek, hogy a legutóbbi kutatások eredményeit is tartalmazza, s így alapot ad a további munkálkodáshoz.