Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Korom Mihály: A magyarországi harcok kezdete 1944-ben

Korom Mihály A magyarországi harcok kezdete 1944-ben Az igen termékeny helytörténetírás az utóbbi időkben szinte teljesen feltárta a címben jelzett téma e tájat érintő katonai és politikatörténeti alapjait. Ebben nemcsak a város és környékén zajló események értendők bele, hanem egész Délkelet-Magyarország hadtörténeti és az új, demokratikus kibontakozási kísérletnek 1944—1945-höz kötődő tényei is, a volt Kelet-Csanádtól egészen a Tiszáig. E feltáró munkák alapján tisztázódott, hogy az ország jelenlegi területén hol indultak meg a második világháború magyarországi harcai — Battonya térségében —, mely helység került elsőnek a szovjet csapatok ellenőrzése alá — Csanádpalota —, és azt melyik város követte elsőnek — Makó! Ugyanakkor tisztázódott az is, hogy e vidéken indult meg az ország függetlenségének visszaállítását célzó nemzeti összefogás és az új, demokratikus, többpártrendszerű politikai viszonyok kiépítésének kísérlete is. Mindez ma már része az eseményeket követően meghatározott országterület történelmének. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek. Ugyanis az időben „előre", azaz a későbbi eseményhez történt „beágyazás" politikai követelményű megállapítását, — hogy itt indultak meg a magyarországi harcok — követnie kell a szójátékkal élve, a „visszafelé", vagyis az ország akkori területi keretének és viszonyainak, a történelmi tények megfelelő feltárásának. Annak, hogy az akkori országterületen Magyarországot a második világháború harcai a Keleti-Kárpátokban, a Székelyföldön érték el és itt is kezdődtek meg a területén e háború küzdelmei. Ezzel a kérdéssel több szempontból is fontos foglalkoznunk. Először is, történelmi tény, hogy Magyarország keleti határai 1944-ben a Keleti-Kárpátokban húzódtak. Másodszor, a Székelyföldre a szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án értek el, s így e harcoknak, melyek már az akkori országhatáron belül folytak, sokkal nagyobb hatásuk volt, mint a jó évtizeddel később megállapított battonyai határátlépésének, illetve Csanádpalota birtokba vételének. Románia átállása és a harcoknak immár Erdélybe való áttevődése indították meg közvetlenül 1944 szeptember közepén a kormányzó által már a Szovjetúnió irányába is megkezdett fegyverszüneti tárgyalások munkálatait. A Vörös Hadsereg 1944. augusztus 20-án indított jassi-kisinyovi hadművelete eredményeként a szovjet csapatok észak-keletről és keletről gyorsan elérték a magyar határt is. Bákó (Bacau) augusztus 24-i elfoglalása után a 2. Ukrán Front lovas-harckocsi csoportja 23. harckocsi hadtestének egységei a Romániába folyó Uz völgyében 26-án elsőnek érték el és lépték át Magyarország határát. E nap késő délelőttjén 6 szovjet páncélos, erős gyalogsági kísérettel támadást intézett a határt védő magyar erődszázad és a 11. székely határőr zászlóalj egységei ellen. A magyar erők a régebben Kistölgyesi szorosnak nevezett völgyben, Uzvölgy-vám határállomásnál és annak északi oldalán fekvő Mogyorós tetőn helyezkedtek el. Délután a határállomás, majd Uzvölgy-fűrésztelep feladása után a magyar egységek Aklos csárda felé visszavonultak. A hegytetőn lévők másnap a bekerítési veszélytől észak felé, a Csobányos völgyében igyekeztek kijutni. Azonban augusztus 26-án este e völgyben is megjelentek a szovjet kötelékek és a magyar csapatok egy részének súlyos harcokban és nagy veszteséggel sikerült csak a Csobányos-völgyi fűrésztelep feladása után Csik10