Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)
Birck Edit: József Attila az irodalmi múzeológiában
A múzeológia alapja a gyűjtemény, az őrzés mellett azonban feladata a közzététel is. Ennek elsődleges formája a kiállítás. A már alakuló gyűjteményre alapozva az első József Attila kiállítás 1949-ben készült még a Bajza utcában, Szántó Judit rendezésében. A Bajza utcai ház megszűntével a Petőfi—Jókai—József Attila gyűjtemény vándorútra indult, de ez idő alatt, az 50. születési évfordulóra a Nemzeti Múzeumban készített kiállítást Szántó Judit, Szabolcsi Miklós, Bertalan Vilmos és Illés Ilona. 1957-ben a PIM mai helyére, a Károlyi palotába költözött, s 1958-ban megnyílt az új József Attila kiállítás ismét Szántó Judit és Illés Ilona rendezésében. Ez évben egy vándorkiállítás is készült, melyet a szomszédos országokban, kelet-közép Európában vándoroltattak. Ez Horvát Márton, Varjas Béláné, Szántó Judit és Sára Péter munkája volt. Az eddig elsoroltak ismereteink szerint a lehető leghagyományosabb, életutat bemutató — s a kor sajátos szempontjait érvényesítő — kiállítások voltak. Áttörést jelentett — nemcsak József Attila, de az irodalmi kiállításokban általában — az 1974. április 11-én megnyílt űj állandó József Attila kiállítás, melyet Sára Péter rendezett. Itt az életrajzi elemek mellett nagy szerepet kaptak az űn. motívumfotók — Szabóky Zsolt felvételei — melyek a tárgyalt időszak hangulati, szociális, érzelmi hátterét szándékoztak megteremteni, hangsúlyozni. A szándék sikerét bizonyítja, hogy közel 15 évig kedvelt kiállítás volt. 1984-ben felújítottuk, de azután éppen új megoldásai rohamosan túlhaladottá tették, s az egész kiállítás elöregedett. Ezek a bizonyos, művészileg is kitűnő motívumfotók kerek falapokra, illetve fakockákra dolgozva tették mozgalmassá és látványossá a kiállítást pl. a gyerekkort bemutató résznél egy kopott képcsőház részlete, lakásajtó, száradó ruha, később esőcseppek a tócsában, a Duna hullámain csillámló nap, kiszáradó fű, csigalépcső, még később kockakő, vonatütköző stb. Két nagyméretű térplasztika is készült a kiállításhoz, egy színes üvegkerámia és egy alumínium dombormű a Dunánál c. vers ihletésére — kevés esztétikai értékkel. 1975-ben a Gát utcai hajdani lakásban Sára Péter rendezett egy kis emlékkiállítást, ugyanezeknek a motívumfotóknak a felhasználásával. A konyhában egy kis enteriőr adott egyéniségét a kiállításnak, ami természetesen jórészt másolatokkal követte a költő életét, a kevés eredeti 1-2 könyv és folyóiratszám. Inkább maga a cseppnyi szoba-konyha hat a látogatóra, ami az 5, majd 4 tagú családnak otthont adott. 1978-ban Tóth Ferenc forgatókönyvét vitattuk meg, ami a makói kiállítás alapja volt. Erről nálam avatottabbak szóljanak majd. József Attila születésének 75. évfordulójára a PIM a Művelődési Minisztériummal képzőművészeti pályázatot hirdetett, s a beérkező művekből „...én József Attila itt vagyok" címmel Kerény Ferenc és Macht Ilona rendezett kiállítást. A kiállított anyagból vásároltunk is. Ez a forma akkor már másodszor működött, előtte az Ady centenárium kapcsán hirdettünk hasonlót. Mindenesetre tanulságos volt, hogy a kor főleg fiatal képzőművészeiből mit váltott ki Ady, majd József Attila. Az irónia sajos jogos, de azért persze születtek igen szép, értékes alkotások is. A díjazott művészek Kovács László, Ligeti Erika, Lenkey Zoltán, Swierkievicz Róbert, Stettner Béla, Kovács Imre, Kéri László, Vagyóczky Károly, Szikora Tamás, Sulyok Gabriella, Kalmár János, Muzsnai Ákos és Banga Ferenc voltak. Az évforduló kapcsán egy magyarországi és egy külföldi vándorkiállítás is készült. A határon belül egy 20 tablóból álló főleg fotókat tartalmazó kiállítást vándoroltattunk. A másik, ami megjárta Moszkvát, Szófiát, Weimart, Prágát, Zágrábot, szin27
