Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)

Birck Edit: József Attila az irodalmi múzeológiában

magántulajdonban is van jelentős anyag, elsősorban az akkor még élő Makainé József Etelkánál, de említésre méltó még Cserépfalvi Imre, Péter László és Tettamanti Károly gyűjteménye. Azóta Kiss Ferenc antikvárus tett szert nagyobb gyűjteményre. A Makói Múzeum gyűjteménye 1980-tól jelentősen gyarapodott, összesen 106 verskézirattal, 1 iskolai dolgozattal, 2 dedikációval, 2 József Attila kézjegyét őrző címlappal és 1 szintén kézjeggyel ellátott füzetborítóval. A PIM birtokában lévő kéziratok döntő többsége József Jolántól került a gyűjteménybe, összesen 540 db. Szántó Judit törzsanyagából 348 db, majd lánya Szántó Éva még 28 db-ot adott el. Ez a mennyiség természetesen közel 2 évtized alatt érkezett a múzeumba. Rajtuk kívül jelentős anyagot kaptunk Radnóti Miklós hagyatékából — 88 kéziratot és gépiratot József Jolánon keresztül. Espersit Máriától 50 db kéziratot, Solymos Györgynétől 20 db-ot, Abramovits Iréntől 7 db-ot és Mikes Lajosnétől 6 db-ot kaptunk, ill. vettünk. Ez természetesen nem a teljes lista, de igyekeztem kiemelni a legfontosabb forrásokat. 1980 — a kéziratkatalógus összeállítása — után a kézirattár 2 verskézirattal, egy verstöredékkel és egy József Attila által József Jolánnak írt levéllel gyarapodott. Ebből megemlíteném az 1994-ben hozzánk került A Dunánál c. vers kéziratát, mint nálunk még szokatlan gyarapodási formát. A kézirat Oplatka András Svájcban élő műfordító, újságíró tulajdonában volt, aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerette volna elhelyezni — de nem a mi fogalmaink szerinti ajándékként. Egy biztosítótársaság adta a vételárat, amelyet a László Kórház rákos gyerekeket kezelő osztálya kapott meg, a kézirat pedig a mi tulajdonunkba került. Lehet tanulni — és gyakorolni — az üzlet és az adományozás nemes formáit! József Attila könyvtárából, a könyvben a költő aláírásával — tehát hitelesen — 13 kötetet őriz könyvtárunk. Közülük 6 db-ot Solymos Györgynétől vásároltunk, s csak 4 db van, ami valószínűleg Szántó Judittól került be. 3 olyan mű van, melyet József Attilának dedikált a szerző és Szántó Judittól vásároltuk, tehát minden valószínűséggel a költő könyvtárához tartozott, de aláírása nem szerepel bennük. Sem tulajdonosi aláírás, sem dedikáció nem bizonyítja, de az, hogy Szántó Judit, ill. Solymos Györgyné által jutott birtokunkba, valószínűsíti, hogy József Attila könyvtárából származik további 32 mű. Végül van 7 db József Attilának dedikált kötet — különböző forrásokból érkezettek — melyek valószínűleg a költő tulajdonában voltak. József Attila hagyatékként tartunk nyilván még 3 kötetet és 3 folyóirat néhány évfolyamát, bár erre semmi egzakt bizonyítékunk nincs, csak Szántó Judit, ill. Fehér Erzsébet nyomán tesszük. Azt a két képet már említettem, ami a Szántó Judit-féle törzsanyaggal került tulajdonunkba. Képzőművészeti tárunk emellett jelentős fotóanyagot őriz, amit a Fototéka sorozatban megjelent ikonográfiái kötet is igazol. 72 felvételt regisztrál a kötet, ebből 47 db eredeti negatív vagy reprónegatív — 1-2 esetekben csak pozitív kép — van meg a PIM gyűjteményében. József Etelka tulajdonából regisztráltak 7-et, a Somogyi Könyvtárból 2-t, az OSZK-ból, a Magyar Fotóművészek Szövetségéből és Péter Lászlótól l-l db-ot. A többi nem maradt fenn eredetiben, vagy repronegatívban, csak nyomtatott, ill. másolt formában. A relikviák nagyobbrészt Szántó Judit révén kerültek a gyűjteménybe. 13-t közvetlenül ő adott el, 2 db-ot lánya adta Hirschler Imrének, aki azokat a múzeumnak ajándékozta, 11 db pedig József Jolántól való. Ezek között van utolsó viselt ruházata, az a bizonyos ing is, melyet halálakor viselt, s a vonat kerekei téptek el. 26