Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)

Birck Edit: József Attila az irodalmi múzeológiában

lett a József Attila gyűjtemény. A szakszerű feldolgozást Szántó Judit mellett Fehér Erzsébet kezdte el, s Szántó Judit halála — 1963 április — után egyedül folytatta. 1970-ben —a korábbi korszakonkénti szerveződés helyett — a múzeum gyűjteményi egységekre tagolódott. Létrejött a kézirattár, a könyv- és folyóirattár, a képzőművészeti tár — ennek része a relikvia és a fotótár — és a hangtár. A József Attila gyűjtemény anyaga is értelemszerűen e tárak között oszlott meg. Sokáig a dedikált kötetek hovatartozása fölött volt vita, de természetesen nem csak József Attila vonatkozásában. Végül az ésszerűség döntött: a könyvek egészen más elhelyezést, feltárást kívánnak, mint a kéziratok. Ha a dedikációt tárja fel a kézirattár — ami az ő dolga — a kötet süllyed el a kutató elől. így aztán a könyvtár könyvként feldolgozza ezeket a köteteket, megjegyzésben utal rá, hogy ki kinek dedikálta, írt bejegyzéseket, jelzi azt is, hogy kinek a hagyatékából került a gyűjteménybe. Sőt a raktári kartonon szöveghűen leírja a dedikáció szövegét, így nem kell minden esetben a sérülékeny kézírást elővenni. Katalógusainkban külön feltárjuk a dedikációkat, a hagyatékokat, így efelől megközelítve is gyorsan tájékozódhat a kutató. A fontosabb, szöveges, személyhez szóló dedikált köteteket pedig külön őrizzük, páncélszekrényben, s csak igen indokolt esetben, kutatónak adjuk kézbe. Ezekről a kézirattár is vezet katalógust. A proveniencia természetesen a kézirattári szakleltári lapokról, a művészeti tár relikviakatalógusából és a fotókatalógusból is kiderül. 1952-ben Péter László kapott megbízást a makói József Attila Múzeum megszervezésére. Az irodalmi anyag Péter László érdeklődése, sőt szenvedélye eredményeként gyűlt össze, s máig az egyik legjelentősebb közgyűjteményi anyag. Az irodalmi múzeológia természetesen nemcsak a hagyatékból származó darabokat gyűjti, hanem ennél sokkal szélesebben értelmezi a gyűjtőkört. Általában törekszünk az első kiadások, a dedikált művek, a könyvészeti ritkaságok, a könyvművészetileg érdekes példányok minél teljesebb gyűjtésére, nagy gondot fordítunk az aprónyomtatványok — előfizetési felhívások, irodalmi estek stb. meghívói, plakátok — gyűjtésére. Minden kézírásos anyagot igyekszünk megszerezni — bár ma ez már anyagilag megoldhatatlan — emellett a kapcsolódó dokumentumokat, mint igazolványok, bizonyítványok, okmányok, kérvények, szerződések, számlák stb. — gyűjtjük. A képzőművészeti tárban a költőről készül ábrázolásokat, műveihez készült illusztrációkat, borítóterveket, valamint fotókat gyűjtünk, és itt őrizzük a relikviákat, a hozzá kötődő tárgyi anyagot. Egy kis vizsgálódásra hívom meg Önöket a dokumentumtípusok között, de csak a hagyatékból bekerültekre szűkítve a kört. Ezt a vizsgálódást két munka segíti, melyekről később még bővebben szólók, az egyik a József Attila kéziratkatalógus, a másik fényképeinek ikonográfiája. Mindkettő 1980-ban jelent meg, tehát az akkori állapotot tükrözi, de lényeges változás azóta nem következett be. A kéziratkatalógus 2203 darabot regisztrál, verskéziratot, leveleket, dedikációkat és egyéb dokumentumot. Ebből 1382 db van a PIM birtokában: 659 verskézirat, 18 próza, 509 levél, 66 dedikáció, 26 feljegyzés és 92 egyéb dokumentum (tehát személyi irat, okmány, bizonyítvány, igazolvány, szerződés, kérvény, perirat stb.). A következő gyűjtemény a nagyságrendet tekintve a makói József Attila Múzeumé, 45 vers, 4 levél, 1 önképzőköri dolgozat és 12 ajánlás, majd az OSZK következik, 25 vers, 9 levél, 14 ajánlás és 2 egyéb dokumentásió birtokosa. Végül az MTA kézirattárát és könyvtárát kell említeni, ahol 11 vers kéziratát, 6 levelet és 8 dedikált kötetet őriznek. A többi közgyűjteményben l-l dedikált mű található. Viszont 25