Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)

Birck Edit: József Attila az irodalmi múzeológiában

Birck Edit József Attila az irodalmi múzeológiában Az irodalomtörténet mint tudomány és az irodalmi múzeológia nem adekvát fogalmak. Kiegészítik egymást, egymásra épülnek, de sajátos feladataik, irányuk van. Az irodalmi múzeológia a kultusz egy sajátos formája, nem értékel, rangsorol, csak gyűjti és feltárja az írott, nyomtatott, művészi és tárgyi emlékeket, s ezzel alapot nyújt az irodalomtörténeti kutatáshoz. Ugyanakkor a fent említett anyaggyűjtés maga is irodalomtörténeti kutatás — úgy mondhatnánk alapkutatás, s nagyrészt támaszkodik korábbi kutatási eredményekre. A felgyújtott dokumentumok feltárása pedig már komoly irodalomtörténeti felkészültséget és kutatómunkát igényel. Örülök tehát, hogy lehetőséget kaptam ennek a tevékenységnek a felvázolásához, szempontjainak, sokrétűségének ismertetésére — és éppen József Attila kapcsán. József Attila irodalmi múzeológiai pályája 1948-ban kezdődött, amikor a Vallásés Közoktatási Minisztérium Szántó Juditot — más források szerint Szántó Juditot és József Jolánt — megbízta a József Attila gyűjtemény létrehozásával, a költő emlékének ápolásával. Az anyag nagy része a két testvér és Szántó Judit birtokában volt. Szántó Judit ismerősöktől, barátoktól, sőt a költő életének helyszíneit végigjárva éveken keresztül gyűjtötte a kéziratokat, könyveket, tárgyakat. Az akkor a Budapesti Történeti Múzeum részlegeként működő Bajza utcai Petőfi-házban nyert elhelyezést 1949 tavaszán a két gyűjteménycsoportból álló, József Attila Múzeum. Az egyik rész a József Jolántól, ill. Szántó Judittól bekerült — tulajdonképpen a költő hagyatékából származó — úgynevezett törzsanyag, a másik rész az a kéziratos anyag, amelyet Szántó Juditék a Minisztérium közreműködésével gyűjtöttek. Az ún. törzsanyag tekintélyes része József Jolán tulajdonában volt. Tőle került a gyűjteménybe a verskéziratok legnagyobb része, valamint jelentős levelezés, fotó és egyéb dokumentum. Szántó Judittól inkább leveleket és dedikált köteteket vásárolt a Múzeum, ill. tárgyi emlékeket, dokumentumokat és két képet a költő hagyatékából. Gergely Tibor: Körtvélyesi táj c. olajfestményét és Gyenes Gitta szénnel készült József Attila portréját. Egyébként ez a hagyaték összes képzőművészeti része. Érdekes, hogy József Etelka tulajdonából semmi nem került be a gyűjteménybe, még a 80-as években is — mint arra majd később utalok — őrizte a kéziratokat, fotókat, tárgyakat. Természetesen a hagyaték sorsa nem mindig követhető, sokszor kalandos utat jár be. A testvérek Attila halála után pl. „két láda könyv és fél mázsa papír"-anyagot Németh Andornál helyeztek el, aki ezt a mennyiségi meghatározást leírta. Több kézirat került Cserépfalvi Imréhez is, majd ezek közül később mégis József Jolán vagy Szántó Judit juttatott néhányat a múzeumnak. Ezt az utat, s általában a kéziratos hagyaték történetét Róna Judit részletesen megírta a József Attila kéziratkatalógus előszavában. A gyűjtőmunka intenzíven haladt, az eredménnyel minden valószínűség szerint a Minisztérium meg volt elégedve, mert a végzett munkáért Szántó Judit 1950-ben József Attila díjat kapott. Az anyag feldolgozása azonban csak 1954-től indult meg. A Petőfi, ill. Jókai házból ekkor alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum, s ennek gyűjteményi egysége 24