Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Régészeti adatok az egykori földeákiak temetkezési szokásaihoz - A kereszteletlen gyermek fazékban temetésének szokása

RÉGÉSZETI ADATOK AZ EGYKORI FÖLDEÁKIAK TEMETKEZÉSI SZOKÁSAIHOZ Az erőd területén folytatott ásatás során napvilágra került közel négyszáz sír, melyek az Árpád-kortól a kora újkorig igen fontos régészeti adatokat szolgáltatnak egyebek mellett: a temetkezési szokásokról, a hitvilágról és a viseletről. A 17—18. századi leletek jelentőségét növeli, hogy olyan korszakról vallanak, amely a régészeti és a néprajzi kutatás határára, vagy méginkább mindkét tudomány peremterületére esik, pedig a hódoltság korának utolsó évtizedei és a 18. század első fele kultúrtörténetünk egyik legjelentősebb fordulópontja. Itt kell keresnünk népi kultúránk gyökereit, s itt találhatnánk meg a kapcsolódási pontokat középkori műveltségünkhöz is. A téma jelentőségére való tekintettel — úgy vélem —, megengedhető e munka keretében két sír anyagának a temető teljes feldolgozását megelőző közzététele. Az 1992. októberében a K—4-es szelvényben megtalált fazéksír, amely a kereszteletlen gyermek eltemetéséhez kapcsolódó népi hiedelmek egyik archaikus példája, valamint a 27. sírban talált leánypárta, öv és erszény, amely a középkori viseleti szokások irányába mutat szorosabb kapcsolatot, becses művelődéstörténeti emlékeink. Az említett tárgyakban és a hozzájuk fűződő szokásokban, hiedelmekben tetten ért gondolati tartalom szemlélteti újkori és középkori civilizációnk kapcsolatát, és az egységes emberi kultúrában való mély gyökerezését. A KERESZTELETLEN GYERMEK FAZÉKBAN TEMETÉSÉNEK SZOKÁSA A templom szentélyétől északkeleti irányban kb. 13 m-re bukkantunk a fazékra, 84 cm mélységben; az Árpád-kori feltöltésbe mélyedt, szájával déli irányba nézett, majdnem teljesen eldőlve feküdt, éppnek látszott. A hely, ahol a fazekat megtaláltuk, az erődfalon kívül, attól három méterre volt, a középkori sáncárok templom felőli partján. A temetkezés stratigráfiai helyzetével kapcsolatban annyi mindenesetre bizonyos, hogy a fazék földbe helyezésével a 18—20. századi planírozásokat nem bolygatták meg, s az elásáskor mindenképpen igazodtak — legalábbis a nyomaiban biztosan meglévő — erődfalhoz és sáncárokhoz. Az edényt egészben emeltük ki (28. kép), tartalmának feltárásához a szegedi Móra Ferenc Múzeumban fogtunk, s belőle egy teljesen kifejlődött magzat: halva született gyermek, vagy hirtelen elhalt újszülött, esetleg kereszteletlen csecsemő vázmaradványai kerültek elő " (29. kép). Mellékletet, valamint ruha, vagy más textília nyomait nem észleltük. Maga a kb. 30 cm magas edény

1

6 eredetileg tárolás, tálalás céljait szolgálhatta, 1

5 A csontanyag feldolgozása folyamatban van. 1

6 Korongon készült, melynek nyomai jól láthatóak az edény belső oldalán. Mázatlan, nyúlánk, tojásdad alakú edény; fenekén kivehető a kisebb talpkorong és az arról való levétel nyoma. Anyaga tűzálló agyag, egyhén csillámos, inkább őrölt kerámiával soványított. Kiégetése egyenletes, sárgásrózsaszín nemcsak az edény felületén, hanem teljes keresztmetszetén is. Magassága 29 cm, fenékátmérője 11,3 cm. míg a rekonstruált szájátmérője 18 cm. Legnagyobb szélességét — mint az újkori edényeknek általában — a hasvonalon mérhetjük, ez 23,2 cm. Tagolatlan pereme ívelten kihajló, szélén legömbölyített. Az edény 0.3 cm-es egyenletes falvastagsága a peremen 0,5 cm-re növekszik. A fazék külső oldalát a peremtől lefele, a felső kétharmad részen vízszintesen körbe futó vékonyabb és vastagabb vonalkötegek, egy girland és egy pálcatagos sárgásvörösre festett sáv díszíti. 31