Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1989—1993. évi műemléki kutatás eredményei - A kutatás módszere, dokumentációja, építéstörténeti vonatkozások

AZ 1989—1993. ÉVI MŰEMLÉKI KUTATÁS EREDMÉNYEI A KUTATÁS MÓDSZERE, DOKUMENTÁCIÓJA, ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK 1990-ben került sor — a műemléki gyakorlatban elfogadott és általánosan alkalmazott módszerrel — a külső vakolat átvizsgálására, melyet falkutatás követett. A templom belsejében a mostani restaurálással kapcsolatban sem freskó, sem vakolat és falkutatás nem folyt, erre csak a további helyreállítás keretében lesz majd mód. A templom külsején a meszelés és vakolatrétegek lefejtése után középkori maradványokra csak alig néhány négyzetcentiméternyi felületen akadtam. Megállapítható, hogy a 18. századi átalakításoknak számos gótikus részlet esett áldozatul. Közülük is legjelentősebb mértékben a Návay György igényei szerint készült barokk felújítás pecsételte meg a korábbi építészeti együttes sorsát. Az általa finanszírozott építkezések pontos ideje nem ismert, de — az okleveles adatok révén — nagy valószínűséggel keltezhető az 1730—1759 közötti évekre. A Návay György féle átalakítások egy részéről Návay László ásatási beszámolójából értesülhetünk, s tekintve, hogy ő a gótikus ablakokat úgy alakíttatta vissza, hogy azok közben megőrizték a barokk átfaragás nyomát, így a földesúr által papírra vetett megfigyelések egy része a mostani kutatással bizonyítást nyert. Jól kivehető volt, hogy a 18. század első felében a gótikus ablakok kávaélét gömbölyűre faragták, az ablakok csúcsában pedig enyhe öblösödést képeztek ki, s ezzel egyidőben a lábazat sarokéleit is lekerekítették. A lábazat fölső részében viszont gömbölyded bukó tagozatokat alkalmaztak, amelyre jól rímelt a téglákból utólag kiképzett koronázópárkány. Tekintve a nyílások és falélek bizonyítottan 18. századi jelentős átformálását — logikai alapon — Návay György korára tehetjük a gótikus külső vakolat zömének leverését, valamint az első barokk kori vakolást és a külső falfelület sárgára való meszelését. Bileczki Sámuel plébános ugyanis 1723-ra csak kijavíttatta a török elleni felszabadító háború pusztításai és az elhagyottság nyomán tönkre ment templomot. A szemöldökíves barokk ablakok megnyitásának ideje szempontunkból azért lényeges, mert ekkor pusztultak el a gazdagságra utaló, és a hagyományokban gyakorta emlegetett gótikus, színes üvegablakok. Az 1753-ból származó térkép rajzán, éppen úgy, mint az 1787-es vedután, a templomhajó északi oldalán két barokk ablak tűnik fel. Ez a tény ellentmondásban van Návay László szájhagyományból gyűjtött adataival, ám mégis úgy vélem, bátran tekinthetjük a 18. századi különböző mérnökrajzok információit mértékadónak. Eltekintve a fellelt csekély gótikus és barokk vakolatmaradványoktól, valamint a másodlagos helyzetben talált, vélhetően Árpád-kori tégla és meszelésnyomoktól — a 4,5 x 31—32 x 15—16 cm-es, pelyvával soványított tégláktól, melyeken gyakran zsíros tapintású, néhány milliméter vastag fehér meszelés is volt —, a templom külső megjelenésének változásával kapcsolatos kérdésekre az elfalazások, bontások és bővítések adják a legjobb választ. S bár ezen tények relatív kronológiai sorrendjének megállapítása általában nem okoz nehézséget, abszolút időrendjük meghatározása, valamint más adatokkal való szembesítése már gyakran megoldhatatlan problémát jelent. Kivételt ez alól csak az oklevelekkel jól adatolt kripta építése jelent. Vizsgálataim során különös hangsúlyt fektettem a szemrevételezés útján és a fizikai állapot különbségei révén (szilárdság, összetétel) megállapítható eltérő falazóhabarcsok helyének pontos, méretarányos feltüntetésére (17. kép). Ily módon nemcsak 15