Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az óföldeáki középkori templom műemléki helyreállításának előzményei - Az Istók—Návay-féle helyreállítás értékelése

kifestésében ragaszkodtak a restaurálok a padláson megfigyelhető tojáshéjszínűre meszelt, késő gótikus, hódoltság kori vakolat tanulságaihoz. A szentély sávosan festett boltozati bordái között az ívmezőkben arany csillagokkal, a diadalíven színes reneszánsz ihletésű indamotívummal, a szentély falain pedig kváderköveket imitáló jelzéssel találkozunk. Valószínűleg ekkor kerültek lefestésre azok a barokk freskók, amelyek mostanság is előtünedeznek a szentély keleti falán. Egyes berendezési és kegytárgyak a 18—19. századból származnak, míg a faburkolatok, az oltár és a padok Istók Zoltán tervei alapján, Gardi István helyi asztalosmester kivitelezésében készültek, neogótikus stílusban (14. kép). A belső berendezés tervei, valamint a felújítás dokumentumai a makói múzeum ezideig feldolgozatlan hagyatéki gyűjteményének a részét képezik. A szárnyasoltár és a padok jól illeszkednek a templom falusias, gotizáló barokk- reneszánsz együtteséhez. Ismerve Istók műegyetemi stúdiumait, valamint egyes korok és értékek iránti vonzalmát, figyelembe véve Steindl Imre máriafalvi (Ausztria) templom-helyreállítását (1878—1880), nem meglepő, hogy a két egyházi épület belsejének restaurálási megoldásai között számos egyezést találunk. Különösen megnyilvánul a hasonlóság a szinek alkalmazásában, a reneszánsz és a gótikus forma, és mintakincs használatában (pl. növényi motívum a diadalív belső oldalán, kazettás famennyezet alkotja a hajó síkfödémét, a szentély faburkolata, stb.). Lényegében az óföldeáki templom belsőépítészeti megoldása is finoman historizáló, azaz Istók tevékenységében híven tükröződik a műegyetem századeleji légkörének és szellemiségének hatása. A dolog érdekességei közé tartozik, s a minták követését igazolja, hogy a szentély kvádertechnikát imitáló kifestésénél, nem gondoltak arra a helyi adottságra, hogy Oföldeákon, mint ahogy a Dél-Alföldön a gótikában általánosan, a téglaépítészet volt meghatározó. Ezen túl a templomok belső falait pedig szines freskókkal gazdagon díszítették (15. kép), amelynek nyomát Návay László maga is megtalálta a templombelsőben folytatott falkutatásai során. Az 1923—24-es helyreállítás egyik fontos vonása volt, hogy a munkálatok megkezdése előtt, a kor színvonalán elvégezték a szükséges falkutatásokat és ásatásokat, sőt — ha nem is konzekvensen —, de az eredeti részleteket igyekeztek megőrzni, kiemelni. E kettősséget jól szemlélteti az az eljárás, hogy gondolkodás nélkül szétverték a korai nyugati zárófal alapmaradványainak egy részét, de megőrizték még a tenyérnyi gótikus vakolatot is az ablakok és a pasztofórium körül, de ugyanígy nem pusztították el az archaikus fa födémszerkezet részeit a szentély padlásterében sem (16. kép). Az óföldeáki templom 1923—1924-es helyreállítása szellemiségében és megoldásaiban a kor historizáló restaurálásai közé sorolható. A magyarországi századeleji műemlék-helyreállításoknak jól sikerült alkotása, s annyiban nem jellemző korára, amennyiben megfigyelhető a helyreállítóknak az eredetiség iránti tisztelete, s törekvése ezen részletek bemutatására. Kiemelkedő jelentőségű a tudományos kutatási módszerek alkalmazása és az eredmények megfelelő dokumentálása. 14