Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az óföldeáki középkori templom műemléki helyreállításának előzményei - Az Istók—Návay-féle helyreállítás értékelése

letrész. A Návay László féle vakolatkutatás ezek szerint mégsem volt "csontig leverés",

6 hanem megtartottak érintetlenül különböző korokból származó felületeket (10. kép). A fennmaradt 16—19. századi térképi és rajzi ábrázolások a templom tömegének és a körülötte lévő környezetnek jelentős mérvű átalakulásáról tesznek tanúbizonyságot. Lázár Deák térképén mindössze egyetlen, 60°-os hajlásszögű tetővel, a maihoz hasonló párkánymagassággal, négy keskeny ablakkal ellátott épület egyik frontját vehetjük ki, megtudva, hogy az építmény egy meredek domb közepén áll, melyet vízmeder/árok vesz körül. A "csonkagúla" fedélszékkel jelölt épület (az egyszerű nyeregtető jelzése) — véleményem szerint, figyelembe véve a térképkészítő más piktogrammjait is — egy olyan templomra utal, amelynek nem volt vele egybeépített tornya. A másik lehetőség — előreszaladva és figyelembe véve a későbbi ásatás és rekonstrukció adatait —, hogy az erőd egyik, azaz a nyugati kaputornyát jelöli. 1753ban a templom még mindig egy meredek domb platóján áll, tetőzetének hajlásszöge 60°-os, szentélye északi oldalán a támpillérek között egy féltetős sekrestyét alakítottak ki, ennek lenyomatát a sekrestye padlásán az épület átvizsgálásakor megtaláltam. Az egyik rajz szerint a hajó nyugati végén egy huszártorony ül, míg a másikon ugyanitt egy — esetleg befelé vont — torony emelkedett. Az mindenesetre bizonyos, hogy 1753-ban már a hajó északi és déli oldalán is barokk ablakok nyíltak, s feltűnő a mainál nagyobb párkánymagasság (boltozat!). A fentiekkel azonos módon, 1787-ben még mindig meredek dombon, az északi oldalán két barokk ablakkal áll a templom. Itt azonban a hajó párkánya alacsonyabban van a korábbi ábrákon megrajzoltakénál, azaz visszatér a 16. századi mérethez, ám a tető laposabb az előzményeknél. A legmegdöbbentőbb különbség mégis az, hogy a hajótól északra barokk fedélsisakkal, tetején monumentális kereszttel egy különálló torony emelkedik, amelynek párkánymagassága a templom tetőgerincét is meghaladja. A templom párkánymagassága és tetőzete hajlásszögének változása nyilván az 1759-es vihar okozta károkkal van összefüggésben. 1723 és 1824 között összesen mintegy az eredeti hajóhossznak egyharmad részével növekedett a hajó nyugati irányban, majd 1824-ben, Návay Antal alapítványi pénzéből elkészült a nyugati homlokzat elé vont torony mert ekkorra a különálló tornyot lebontották (Óföldeák filia iratai). A 18—19. században csak kisebb javításokat végezhettek a fedélszéken, inkább a héjazat cseréjére, itt-ott pótlásására törekedtek. Istókék tehát mintegy 18. század közepi állapotnak megfelelő párkánymagasságot és fedélszékarányt vehettek számításba, ugyanakkor jelentős bővítményként szerepelt az oratórium és a kriptalejárattal egybekapcsolt sekrestye, s tudjuk, hogy már nem állt a nyugati homlokzat elé vont torony. A külső helyreállításkor meghagyták az "örökölt" párkánymagasságot (7,65 m a lábazat koronájától), a 60°-ostól eltérő, kis hajlásszögű fedélszéket. Talán elbontották az új és hevenyészett építésű donátori magán kápolnát, kisebbre vették — a bővített barokk állapothoz visszatérve — a sekrestyét. A templomtesten visszaállították az eredeti gótikus ablakokat, ahol pedig ezek nem voltak, ott jó arányérzékkel hasonló neogótikus ablakokat nyitottak, elfalazva a barokk nyílásokat és a magtárablakokat. A külső tömeg restaurálásában egyetlen szokatlan rész jelent meg, az északnyugati hajósarok befelé vont tornya, melyet Návay László ötlete nyomán a brassói fekete 6 A vakolatkutatás a templom külsején 1989-ben indult, ekkor a munkálatokat Vályi Katalin régész (MFM Szeged) irányította. 12