Halmágyi Pál: Az utolsó hagyományos főispáni beiktatás Makón. A Makói Múzeum Füzetei 79. (Makó, 1994)
arányban növekedett a megyei nemesség törekvése arra, hogy az alispánt saját soraikból a megyei közgyűlésen választhassák. A mindkét fél számára elfogadható megoldás lassan alakult ki. A XVI. századi törvények még csak annyit mondtak, hogy a főispánnak az alispánt a megye megegyezésével kell kiválasztania. 1723-ban rendezték törvénnyel e kérdést, mely szerint a főispán négy alispán jelöltje közül a megye közgyűlése választott. A király által kinevezett főispán hatalmának korlátozását jelentette az is, hogy kinevezése érvényességét megyei beiktatáshoz kötötték. Ekkor az új főispán ellen bármelyik nemes tiltakozhatott. Továbbá még az, hogy a főispán a megye nemeseinek összesége, a közgyűlés előtt is köteles volt esküt tenni. Maga a beiktatás ceremóniája, főszereplőivel együtt ezzel előttünk áll. Nézzük meg, hogyan zajlott le az utolsó ilyen hagyományos főispáni beiktatás Csanád megye székhelyén Makón, 1939 tavaszán. Kászonyi Richárd, aki 1937-től töltötte be a főispáni tisztséget, 1939. március 24-én búcsúzott el nyilvánosan a Makói Független Újság hasábjain a megyétől és a várostól, hová oly sok rokoni és baráti szál fűzte. Új állomáshelyére Bács-Bodrog vármegye és Baja thj. város főispáni tisztségébe való beiktatására 60 fős Csanád megyei küldöttség kísérte el. A kormányhatalom megtestesítője a megyében a főispán volt, így nem csoda, hogy élénk érdeklődés kísérte az új főispán személyének kiválasztását. A két városi lap már április 4-én tudta, hogy megvan az új főispán. A kormánypárti Makói Újság csak a tényt közölte, hogy a Szolnok megyei Fejér Miklós lesz a kiválasztott, míg az ellenzéki Független Újság azt elemezte, jó-e, hogy egy teljesen idegen, a helyi viszonyokat nem ismerő személyt neveztek ki. 2 Az ellenzéki lap úgy vélte, ez egyrészt a helyi, vagyonnal, tekintéllyel vagy csak újkeletű politikai tőkével rendelkező önjelöltek mellőzését, másrészt Purgly Emil korlátlan megyei befolyásának megtörési szándékát jelentheti. Ez utóbi feltevést gyengíti, hogy valószínűen az új főispán személyének kiválasztásában is benne lehetett a keletcsanádi nagybirtokos messze elérő keze. Az előzetes híreknek megfelelően a belügyminiszter 1939. április 5-én kelt 2217. számú iratával nevezte ki Fejér Miklóst Csanád megye főispánjává. 3 A döntés nyilvánosságra hozásának pillanatától megkezdődött a szervező munka a beiktatási ceremónia minél fényesebb lebonyolítására. Április 9-10-én, a húsvéti ünnepek alatt a kinevezett főispán Makóra utazott és felvette a személyes kapcsolatot a megye vezető tisztviselőivel. Megállapodott Ring Béla alispánnal az installáció időpontjában és lefolyásának menetében. Ezt követően a megyei adminisztráció megkezdte az ünnepség gyakorlati szervezését. Azon megyei és városi egyesületeknek, testületeknek, hatóságoknak és intézményeknek, akik küldöttséggel akarták képviseltetni magukat a beiktatási ünnepségen, április 17-ig kellett e szándékukat a megyeházán Juhász Zoltán vármegyei aljegyzőnél bejelenteni. Akik pedig az eseményt követő koronái díszebéden is részt kívántak venni, Bécsy Bertalan tb. főjegyzőnél tartoztak fölíratkozni. (Egy ebédjegy ára 2 pengő 20 fillér volt.) Közelmúltunkra visszatekintve elgondolkodtató a szervezés e módja. Minden eseményre az mehetett el, aki fontosnak és szükségesnek érezte, hogy ott megjelenjen, képviselje intézményét, az azzal járó költségeket pedig természetszerűleg vállalta. A vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai ill. a 2 Makói Független Újság 1939. április 4-i sz. l.o. 3 A Csongrád Megyei Levéltár kiadványai I. Csanád Megye Levéltára 1710-1950. Szeged. 1984. 74.o. 4
