Halmágyi Pál: Az utolsó hagyományos főispáni beiktatás Makón. A Makói Múzeum Füzetei 79. (Makó, 1994)

részvételi szándékukat bejelentettek kaptak meghívót az április 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor, a vármegyeháza nagytermében kezdődő beiktató díszközgyűlésre. Az esemény ünnepélyességét emelendő a meghívóban külön felhívták a résztvevők figyelmét, hogy az öltözet díszmagyar, magyar ruha, vagy sötét színű öltöny legyen. A beiktatásig hátralévő rövid időben a makói újságok majd minden nap hoztak egy kis hírt, értesítést, közleményt az eseménnyel kapcsolatban. Közölték például, hogy az új főispán vendégként részt vett a megye közigazgatási bizottságának soros ülésén. Április 20-án pedig az új főispán életrajzát is ismertette a helyi lap. Fejér Miklós 1892-ben Budapesten született. Itt végezte a piarista gimnáziumot, majd 1911-ben az egyetem jogi karára iratkozott be. Egyetemi évei alatt Cambridgeben is hallgatott néhány szemesztert, angliai tanulmányait azonban az időközben kitört háború miatt meg kellett szakítania. A háborúban egészségügyi okok miatt nem vehetett részt. Az államtudományi doktorátus megszerzése után 1916. január 1-ével kezdte meg közszolgálatát Szolnok megyében. A megyei hivatalokban előbb mint gyakornok, majd mint aljegyző működött. 1918 őszén, a Károlyi-kormány politikájával nem értve egyet, hivataláról lemondott. 1919 tavaszán Szolnok megyei birtokáról Szegedre ment, s hamarosan az ott megalakult kormány hadügyminiszterének, Horthy Miklósnak a titkára lett. (Horthy Szolnok megyei birtokosként már korábbról ismerte őt, ill. a családot.) A nemzeti hadsereggel együtt, már mint a fővezér személyi titkára került Siófokra, s ott a központi kormánybiztosságon osztályvezetőként működött. A fővezérség Budapestre kerülése után Fejér Miklós a belügyi kormánybiztos mellett a politikai osztályon dolgozott. Horthy Miklós kormányzóvá választása után a kabinetiroda titkára lett. Pesti hivatalától 1922-ben megválva tiszavárkonyi birtokán gazdálkodott. 1930-ban állt ismét megyei szolgálatba, mint megyei árvaszéki ülnök, majd 1937-től a tiszai alsó járás főszolgabírója lett. Ebből az állásból került Csanád vármegye élére 1939 tavaszán. Az 1919-es szegedi tevékenységét a háborús emlékéremmel, a kormányzóságon végzett munkáját a polgári Signum Laudissal ismerték el. A húszas éves elején megnősült, két leánya (Klára 1922 és Mária 1925) született. Családja régi nemesi família. 1601-ben már birtokosok voltak Szolnok megyében, a családi emlékezet szerint 1632-ben kaptak címeres levelet II. Ferdinándtól.

4 A családból sok katonatiszt és közhivatalnok került ki. Fejér Miklós nagyapja például a 67-es kormány földművelésügyi államtitkára volt. Április 22-e szombat reggelre minden készen állt Makón a beiktatási ünnepségre. A vármegyeháza nagytermét virágfűzérekkel, délszaki növényekkel és a vármegye színeiben játszó drapériákkal díszítették fel. A székeket átrendezték, hogy minél többen férjenek be a terembe. így az addigi 110 ülőhellyel szemben 300 ülőhelyet és mintegy 60 állóhelyet alakítottak ki. Az utolsó napok előkészületeibe a megyei tisztviselőkön kivül már bekapcsolódtak a városi hivatalnokok is. A katolikus és református templomokban ill. a Koronában minden előkészület megtörtént. A nevezetes napon délelőtt 1/2 10-kor a vármegyeházáról indult a díszes 4 Endrei Gézáné született Fejér Mária szíves közlése és adatai. Nagy Iván híres művében ezt 1740-re teszi és adományozóként Mária Teréziát említi. Nagy I.: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest 1858. IV. kötet 136. o. 5