Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - BORSOS BALÁZS: Az ELTE BTK Kulturális Antropológia Programja és céljai

keretében a muzeológiaszakosoknak (idetartoztak a néprajzosok is) kötelezővé tették a Világ népei kurzus hallgatását. Ennek kereteit azonban Vajda László, aki afrikanistának képezte ki magát, megpróbálta az általános etnológia, a kulturális antropológia irányába kitágítani. Végül még kifejezetten etnológus diplomát is adtak hallgatóknak: ilyen végzettséget szerzett Bodrogi Tibor és Boglár Lajos is. 1956-ban Vajda László nyugatra távozott, és az etnológiai képzés hosszú időre lekerült a napirendről. Az utóbbi két évtizedben a Folklore Tanszék keretein belül folyt etnológiaoktatás (Világ népei, Gazdasági, Társadalmi és Politikai antropológia), ezek azonban csak kiegészítő kurzusok voltak a magyar néprajz mellett. Emiatt a ma etnológiával foglalkozó kutatók (Borsányi László, Ecsedi Csaba, Sárkány Mihály, Vargyas Gábor stb.) ezen a téren mind autodidaktáknak tekinthetők. A nyolcvanas években az etnológiaoktatás mind intenzívebbé vált, s az oktatók egyre új és új beadványokkal bombázták az egyetemet, hogy a kulturálisantropológia-képzés teljes polgárjogot nyerjen. Kevés sikerrel. A Soros-alapítvány támogatásán kívül az egyetemeket is felfrissítő(?) rendszerváltás kellett ahhoz, hogy a kulturális antropológia szak bekerülhessen a tanrendbe. Az áttöréshez az oktatók (Boglár Lajos, Borsányi László, Kézdi Nagy Géza, Sárkány Mihály) és hallgatók (Csorba Judit, Joó Emese, Kerülő Tünde, Kovács Nóra, Prónai Csaba, Ujj írisz, Vajda Zsuzsa) lelkes együttműködése és tervezetek özöne is kellett. 1990. májusában végre megszületett a döntés: három évig kísérleti jelleggel, önálló B szakként (azaz csak már az egyetemre járó hallgatók vehetik fel) működhet a Kulturális Antropológia Program a dékán felügyelete alatt. 1990 nyarán napvilágot látott egy 62 oldalas füzet, mely a négyéves képzési terven kívül 13 előadás vázlatát és a hozzájuk tartozó irodalomjegyzéket tartalmazta. A tanszéken jelenleg három oktató dolgozik (Boglár Lajos docens, Borsányi László adjunktus, Kézdi Nagy Géza tanársegéd) a hivatali, adminisztrációs teendőket pedig lelkes hallgatók látják el. Az 1990/9l-es tanévben 32 megbízott előadó vett részt az oktatásban. Rajtuk kívül a Csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkaközösség tagjai is tartottak előadásokat. A tanszék igyekszik külföldi oktatókat is bevonni, a Tempus-program keretében a nanterrei Université de Paris, illetve a London School of Economy küld vendégtanárokat. Az oktatás lényege, hogy csak a követelmények váza meghatározott, a tanrend csak igen nagy vonalakban. Diplomát az kaphat, aki megfelelő mennyiségű tanegységet végez el, és megfelelő mennyiségű és szintű gyakorlati, vizsga- és szigorlati jegyet szerez. Az, hogy az egyes tanegységeket melyik évben hallgatja, a tanegységcsoportokon belül milyen órát vesz föl, bizonyos határok közt a diák szabad választásától függ. 34