Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUNT ERNŐ: Kik döngetnek s milyen kapukat? A Fiatal Néprajzkutatók Országos Konfereciája elé
A mind jobb létben élő mind több ember s a mindinkább elszegényedő még több ember életének megismerésére van mindenekelőtt szükség, mielőtt politikai cselekvési tervet, adóemelést vagy segélyprogramokat kezdeményezne bárki. S még inkább szükség van valós társadalomtudományi ismeretekre ahhoz, hogy e csoportok közötti globális és lokális feszültségek kezelhetővé válhassanak. Ehhez pedig sokoldalúan képzett társadalom- és kultúrakutatókra volna szükség. Olyan néprajzosokra, akik a parasztság társadalmi-kulturális vizsgálatát csak mint az egyik jellegzetes hagyományú társadalmi nagycsoportét végzik, de éppen így megvan az érdeklődésük, a nyitottságuk és az eszköztáruk a társadalom bármely más kis- és nagycsoportjainak megismerésére, s akik számára nemcsak a falusi, hanem a városi; nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medencében élő, még inkább a Balkántól a Baltikumig, sőt az európai kontinens, s az Európán kívüli társadalmak; nemcsak a hagyományos, hanem a mai; nemcsak az ünnepi, hanem a mindennapi kultúrák vizsgálata, megértése és interpretálása magától értetődő feladat. Ehhez azonban nemcsak etnográfiát, hanem etnológiát, nyelveket és nyelvészetet, történelmet, szociológiát, pszichológiát, filozófiát és mindenekelőtt önismeretet kell tanulni. S ekkor ma már általában nem néprajzosnak, hanem kulturális antropológusnak - e kontinensen európai etnológusnak - nevezik e társadalom- és kultúrakutatókat. Korunkban egyre jobban kirajzolódik a kontinenseket többszörösen is összekötő információs hálózatrendszer, amely oly érzékenyen és hathatósan reagál a legkülönbözőbb, egymástól távol eső földrajzi területek eseményeire, s olyan gyorsan állítja azokat nemzetközi, globális öszefüggésekbe, amint az emberi idegrendszer is azonnal s az egész testre vonatkozóan kiértékelve válaszol a testet érő vagy a testben jelentkező bármely ingerre. Ezeknek a nemzetközi információs rendszereknek a fejlesztőiből, működtetőiből, fenntartóiból, szereplőiből és befogadóiból kialakult, s egyre szembetűnőbb sajátos jegyeket mutat egy világtársadalom, amely a nemzeti, a hagyományos kultúrák mellett, felett, alkalmasint azzal szemben egy világméretű, globális kultúrát hoz létre, s rohamosan fejleszti azt. A világ - bizonyos vonatkozásban és bizonyos mértékig - szemléletünkben összezsugorodott, s olyan áttekinthetőnek tetszik, mint egy falu, az ott született s ott élő parasztember számára. Nos, az ezredforduló egyetemén folyó társadalomtudományi képzésnek ahhoz kellene megadni a megfelelő felkészültséget és érzékenységet, hogy az ott végzett szakemberek e világfalu - Marshall McLuhan azonos című könyvének címét idézve - társadalmát és kultúráját képesek legyenek megismerni és megérteni, de legalábbis - saját szakterületük művelése közben tudatában legyenek létezésének. Erre tesz kísérletet - egyre több társtudományba beleszövődve - a kulturális és társadalmi antropológia. (Amelyről sietve meg kell jegyezni, hogy nem azért érdemel figyelmet, mert Közép-Európában - a négy 8
