Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUNT ERNŐ: Kik döngetnek s milyen kapukat? A Fiatal Néprajzkutatók Országos Konfereciája elé
ismeretéhez mindenek előtt közvetlen tereptapasztalatokra van szükség, s a társadalmi tér bármely része tekinthető terepnek; akik megtanulják, hogy a társadalmi környezet megismerésével párhuzamosan önmagukat is mind jobban ismerni kell; akik megtanulják, hogy a filozófia éppen úgy az ember megismerésére/megértésére tesz kísérletet, mint a művészetek s a társadalomtudományok; akik megtanulják, hogy e társadalomtudományokon belül a néprajz, az etnológia, a társadalmi és kulturális antropológia egymástól független diszciplínák; akik annak dacára, hogy interdisz-ciplináris ismereteket szereznek, nem válhatnak egyetlen szaktudományban sem félművelt sarlatánokká, de holisztikus érzékenységük az elmélyült szakkutatásokban is megmarad; s akik végezetül nem válnak semmiféle szakmai sovinizmus rabjává, hanem megteremtik a szakmai kijózanodás és kölcsönös kijózanítás felkészült kritikai közegét, amelyben jól érezve magukat nem vándorolnak el, hanem megbecsülik és érvényesítik egymást, amire egy ilyen kis ország s egy ilyen tragikusan egymásra utalt régió tudományosságának feltétlenül szüksége van. Ezért örülök annyira a hazai társadalomtudományok fiatal művelőinek remélhetőleg rendszeressé váló találkozóiról kapott híreknek! Hiszen éppen az elfogulatlan szakmai helykeresés őszinte igényét véltem kiolvasni a fiatal régészek 1990-es találkozóján elhangzott munkákat összefoglaló kötetből, s ebben reménykedtem amikor bevontak a fiatal néprajzosok első makói találkozójának előkészítő munkálataiba. A posztindusztriális társadalmak társadalomkutatási tanulságai arra intenek, hogy a gazdasági gondok nem helyezhetők a társadalmi-kulturális kihívások, feladatok elé. S minden bizonnyal rövid távú az a politikai gondolkodás, amely a társadalomirányítást mindenekelőtt a gazdasági aspektusból, alkalomadtán azt túlhangsúlyozva közelíti meg s a műveltség, a tudás, a kultúra gondjait ennek függvényeként kezeli. (Éppen Japán és az ázsiai "kis tigrisek" gazdasági növekedési stratégiája mutatja, mennyire hatékony lehet az oktatásnak, s mindenekelőtt a hatékony és a kor kihívásaira érzékeny felsőoktatásnak a társadalmi-cselekvési program központjába helyezése.) A harmadik évezred egyik jellegzetessége bizonnyal az lesz, hogy az ember anyagi-tárgyi szükségletei - ha a földgolyón egyenetlen eloszlásban is - lassan kielégülnek, alkalmasint telítődnek, s mind többen és intenzívebben fordulnak a szellemi, kreatív szükségletek felmérése, kifejezése és kiélése felé. Erre utal a posztindusztriális kultúrák mind szélesebb körű társadalmi toleranciára való törekvése, a mind érzékenyebb szociális biztosítási rendszerek keresése, a kiscsoportok, a mikrokultúrák favorizálása, s például az ünnepek, az ünneplés lehetőségeinek keresése családi, kiscsoport és társadalmi szinten. 7
