Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - FEJÉR GÁBOR: Kulturális folyamatok

falakon, akik egy olyan klubnak a tagjai, ahova tagságit csak teljesítményre adnak. Hiszek abban, hogy a tudományosságnak csak ilyen közege érhet el igazán eredményt. Hiszek a két- vagy még inkább a többoldali megvilágítás elvében, hiszem, hogy igaza van Nicolai Hartmann-nak és Paul Weissiíek, amikor azt állítják, hogy minél inkább különböző nézőpontokból vizsgálódunk, a bemutatott tárgy 17 annál plasztikusabban jeleníthető meg . Azt gondolom tehát, nem biztos, hogy azt az - egyébként számomra is szimpatikus - igényt kell támasztanunk a kutatókkal szemben, hogy egy nyelven beszéljenek; ez az elv avatatlan fejekben könnyen dogmává zülleszthető. Sokkal fontosabbnak ítélem, hogy az emberek egymás gondolkodásának útját megismerjék, és képesek legyenek azt megérteni. Azt hiszem, valahogy így kellene eljárni az úgymond adatközlőinkkel szemben is, és vajon akkor miért kellene másképpen viszonyulnunk kollégáinkhoz? Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, félek, hogy Philip Wylie diagnózisa teljesedik be: "Bármikor találkoztak össze egymásnak ellentmondó dogmákat valló emberek, a legnagyobb ellenállás keletkezett mindkét oldalon, mindenki meg volt győződve arról, hogy a másik tévedés foglya, pogány, hitetlen, barbár és egyáltalán rabló betolakodó. Ezzel aztán 18 rendszerint elkezdődött a Szent Háború." Jó lenne elkerülni. JEGYZETEK 1 Sárkány Mihály 1980. 43. 2 Kunt Ernő 1987. 17.: "A kultúra... a homo sapiens fajspecifikus... létezési formája." 3 Barth, John 1977. 4 Vö.: Geertz, Clifford 1988. 36. 5 Lorenz, Konrad 1989. 76. 6 Price de Solla, Derek 1979. 81-89. 7 A kultúra ezúton történő teljes megismerhetőségének korlátai pusztán gondolati úton is nyilvánvalóvá tehetők. Ha az itt értelmezett kultúra bármely jellemző következményét kívánjuk megismerni a lehető legteljesebb mértékben, továbbá ezek körét az összes lehetséges következményre ki is terjeszthetnénk, az így nyert tudás akkor sem lenne azonos a magára a kultúrára vonatkozó tudással. Paradox módon tehát, bár a kutatás tárgya a kultúra, az effektív kutatások ennek következményeire irányulnak, így a megismert jelenségek nem azonosak a kulturával, hanem úgy kapcsolódnak ahhoz, mint önmaguk létrehozójához. g Hartmann, Nicolai. Idézi Lorenz, Konrad 1989. 88. 9 Ami együtt jár azzal a szintén általánosan elfogadott tudományelméleti ténnyel, hogy ezen problémahalmazok szűkítése az azon kívül maradt mezők megnövekedését 78