Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - FEJÉR GÁBOR: Kulturális folyamatok
gyökerű) törvénye lehetővé teszi - ha nem megköveteli hogy a kultúrát folyamatként fogjuk fel, azaz olyan időbeliségként, amely akár az egyes tevékenységek szintjén, akár azok rendszerbe szerveződése révén jelenkezik. A kulturális halmaz elemei lehetnek akár tevékenységek, akár azok eredményei, megvalósulásuk (bekövetkezésük) a halmaz vagy adott részhalmaz korlátain belül véletlenszerű. Ebben az értelemben a véletlen matematikai definícióját tekintem, mely szerint véletlen esemény (vagy jelenség) az az esemény, melynek bekövetkezésekor nem ismerjük az összes azt meghatározó körülményt n. Ezen jelenségek bekövetkezése (valamely tevékenység megtörténte vagy eredményének milyensége) a kultúra egészét és annak részösszetevőit valamilyen kulturális állapotba hozza, és mindaddig ebben az állapotban tartja, amíg más események bekövetkezése ebből ki nem mozdítja. A matematikai statisztika azt teszi lehetővé, hogy az egyes részhalmazok, "reális létrétegek" véletlen eseményeit elemezzük. Gyakorlatilag nyilvánvalóan kivihetetlen, hogy az összes létező elemre tekintettel legyünk, tehát preferálnunk kell közülük azokat, amelyek az adott részhalmaz vizsgálat alá vont kulturális 12 állapotát a leginkább meghatározzák , ezeket nevezem kulturális állapotjelzőknek. Ezek természetesen a kitűzött kutatási célok függvényében eltérőek lehetnek. A kultúra folyamatként való értelmezéséből következően, a statisztikai módszerekkel elemzett állapotjelzők változása időhöz kötött koordinátarendszerben leírható, amelyekből kulturális állapotváltozások következtethetők. Az állapotjelzőknek választott fogalmakat minden esetben egyértelműen kell definiálni, s következetesen alkalmazni - ami az eddigi néprajzi gyakorlatnak nem volt mindig erőssége. A statisztikai módszer csakis az esetszám ("adatközlők") egy bizonyos határértéke 13 fölött lehet eredményes , és a megfigyelésnek mindig a minta egy-egy alapelemére kell irányuljon, az általánosító érvényű kérdésfeltevés mellőzésével . Matematikai értelemben 1 5 az állapotjelzők elemi események (AJ, azaz egymást páronként kizárják; tehát egyik bekövetkezése esetén bármely másik már nem következhet be. Az elemi események halmaza alkotja az eseményteret. Egy (A) esemény bekövetkezésének relatív gyakorisága (g A), bekövetkezésének (k) és az összes esetek számának (n) hányadosa: g A=k/n. A relatív gyakoriság az esetszám növelésével valószínűségbe megy át [P(A)J. A valószínűségi változó ( £ ) az eseménytérben értelmezett függvény, mely függvény az elemi eseményelc (A.) bekövetkezése esetén valamilyen, egymástól különböző (diszkrét) számértékeket (xi) vesz fel, azzal a valószínűséggel [p.=p(x.)J, amilyen P(A.) ^valószínűség. A valószínűségi változó várható értéke deffinició szerint az: ) =/ > px. kifejezéssel adott, amely lényegében ^ lehetséges értékeinek számtani közepe. A valószínűségi változó értékeinek a várható értéktől való eltérésének mértékére a gyakorlatban a szórásnégyzet használatos: P 2( £ ) = /7~ ? px. 2 - ( ' 7 pxj 2. Az eloszlásfüggvény 75
