Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - WILHELM GÁBOR: A kultúra modellezése
a megfigyelés egységévé a "nép". A kultúra homogén voltát tényként elfogadva a néprajzkutatók abból indultak ki, hogy az egyes emberek tanult viselkedése egy (bárhogyan definiált) 1 7 népen belül egységesebb, mintha két vagy több nép tagjaiét hasonlítanánk össze egymással. Ez az elképzelés azonban a részletesebb vizsgálatok 18 * * ' • ' során alapvetően tévesnek bizonyult. Bármilyen homogénnek látszó kis közösséget nézünk meg, vagy bármilyen szempont alapján választjuk ki egyének osztályait, a hiedelem és a viselkedés terén az egyes tagok között nagymértékű eltérések lesznek. Hacsak nem éppen a viselkedés hasonlósága a kiválasztás, illetve a nép meghatározásának kritériuma. Ebben az esetben azonban a vizsgálat végeredménye jelölné ki a tulajdonképpeni vizsgálat egységét. A homogén kultúra illúziójának elvetése nemhogy nem akadályozza a néprajzi kutatást, hanem nagyobb szabadságot ad a megfigyelések egységeinek kiválasztásában, egyúttal pedig nagyobb pontosságot követel meg a leírásban. A megfigyelés minimális egysége az egyén, ennél nagyobb egységeket a kutatók szabadon jelölhetnek ki érdeklődésüknek és kutatásaik céljainak leginkább megfelelő szempontok alapján, tudatosan figyelve az egyes tagok kulturális különbözőségére. Ha viszont a kultúra egyéni, és bármely csoport tagjainak kultúrája nem19 csak eltérő, hanem olykor ellentmondásos is lehet, a Werner féle "mindentudó adatközlő" rekonstrukciójának ötlete használhatatlan. Az egyének ismeretei közti ellentmondások egyesítésének nem egyszerűen gyakorlati nehézségei vannak, hanem eleve lehetetlen. Ha valaki mindent tud, akkor tudásában nincsenek ellentmondások. 21 Hasonlóan nehéz helyzetbe kerül az "akcióantropológia" felhívásának követője, mikor egy-egy csoport, nép szószólójaként kíván fellépni. Ha az egyes egyének elképzelései, szándékai eltérőek vagy ellentmondóak, nem világos, hogy 22 a kutatónak melyiket kellene választania. Az agyműködés plaszticitása miatt a fogalmi szerveződés, reprezentáció időben 23 ' változó, esetleges és kreatív. így nemcsak két azonos fogalmi rendszerrel bíró egyén nincsen, hanem egyetlen személy esetében is a fogalmi rendszer állandóan módosul, nemritkán hibásan reprezentál, és nem mindig ellentmondásmentes. 24 Noha egy-egy ember számos hiedelme egymással kapcsolatban áll, és ezért fogalmi rendszerként kezelhető, az összes hiedelmére ez nem feltétlenül igaz. Lehetnek ugyanis olyan hiedelmei, melyeknek más hiedelmekkel való kapcsolatai meglehetősen 25 korlátozottak. Ugyanígy problémás a kultúra "örökléséről", "átörökítéséről" beszélni (ha nem egyszerű metaforáról van szó). Mások viselkedése utánozható, ismeretei feltételezhetők és adaptálhatók, az egész tanulási folyamat és eredménye azonban 9 f\ alapvetően egyéni és új. 59
