Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - WILHELM GÁBOR: A kultúra modellezése
A kultúra tanult viselkedésként elfogadott meghatározásából következik a néprajz empirikus tudomány jellege. Egyszerűen fogalmazva empirikus az a tudomány, melynek adatait szisztematikusan megfigyelhető jelenségek, események szolgáltatják, és amelynek leíró, illetve magyarázó elméletei képesek olyan kijelentések létrehozására, melyeket e megfigyelhető adatok segítségével tesztelni lehet. A néprajz adatait természetesen a viselkedés megfigyelése révén szerzi. Erre egy - elsősorban a szimbolikus vagy hermeneutikai antropológiában gyakori félreértés miatt érdemes utalni. Az az érvelésük, hogy a néprajz azért nem lehet empirikus tudomány, mert noha a "nyilvános" jelentés a megfigyelés tárgya, de a jelentés nem magyarázható kauzálisan, tarthatatlan. 1 1 A jelentést ugyan valóban nem könnyű kauzálisan megmagyarázni egy viselkedéselméleten belül, mivel nem megfigyelhető (aki inkább Geertznek hisz és kételkedik ebben, próbálja meg kiválasztani pusztán megfigyelés útján három verbális viselkedés, például mondat közül az eltérő jelentésűt, ha az első két mondat mindenben megegyezik egymással, a harmadik pedig csak jelentésében különbözik a másik kettőtől), de éppen ezért a néprajznak nem is feladata megmagyarázni, mert ily módon nem kezelhető adatként. A jelentés ettől függetlenül előfordulhat bizonyos fajta magyarázatokban a magyarázat részeként. így például A azon viselkedése, hogy megállt, miután észrevett egy táblát a következő felirattal: "Vigyázat, robbanásveszély!", (és ezért nem robbant fel), úgy is magyarázható, hogy A robbanásveszélyként értelmezte a feliratot, és ezért nem ment tovább; vagy másképp: a felirat jelentése kauzálisan 12 megállásra késztette. A kultúra feltétele az agynak a tanulást lehetővé tevő plaszticitása. A tanulás képessége lehetővé teszi a szervezet számára, hogy az ingerekre az ingerészlelés és a memória szerveződése, a mentális reprezentáció révén szelektív válaszokat adjon. A kultúra így a környezet változásaihoz való viselkedésbeli alkalmazkodás 13 eszközének, a kogniciónak a mellékterméke. A kultúra tanult jellegéből következik, hogy a kultúra hordozója az egyén. 14 A kultúra nem csoportjelenség, nem írható le társadalmi relációkkal, mint például a hatalmi viszonyok. Ennek ellenére a néprajz történetének nagyobbik részében a hatvanas évekig szinte egyöntetűen - a kutatók a kultúrát közösséginek, "szuperorganikusnak" tekintették, illetve ragaszkodtak ahhoz a nézetükhöz, hogy egy csoportnak, társadalomnak, közösségnek a tagjai "osztoznak" kultúrán. 1 5 Ez a fajta felfogás jelentős mértékben az alapítók tudományelméleti elképzeléseivel van összefüggésben. 1 6 Spencer, Tylor és Dürkheim ugyanis félreértették a pszichológia kutatási céljait, mikor úgy vélték, a pszichológia az egyéni viselkedés összességével, minden szempontú leírásával foglalkozik. A néprajzi kutatás önállósodásakor ezért másutt, az egyéni szint fölött kerestek új kutatási témát. Ezzel párhuzamosan vált 58
