Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - WILHELM GÁBOR: A kultúra modellezése
viselkedés). A kettő meg nem különböztetése már a legelső meghatározásokban előfordul 3, de napjainkig követhető. Ez a fogalmi tisztázatlanság az egyik fő oka a néprajzot végigkísérő terméketlen materialista versus idealista kultúrafelfogás vitának 4, és ettől nem függetlenül a brit szociálantropológia néprajzon belüli különc státuszának. A kultúra az úgynevezett materialista álláspont szerint megfigyelhető, azaz egyenlő a viselkedéssel. Ennek hátterében részben az a tudományelméletileg elavult pozitivista szemlélet állt, hogy tudományosan csak megfigyelhető vagy megfigyelésre visszavezethető jelenségekkel lehet foglalkozni. Mivel az emberek szándékai, hiedelmei nem figyelhetők meg, bármennyire hasznos absztrakciók lehetnek ezek a fogalmak bizonyos kontextusokban, tudományosan nem érdemes (mivel lehetetlen) vizsgálni őket. Ezzel némileg kapcsolatban van a zűrzavar másik oka, a kutatás és a megfigyelés tárgyának összekeverése. Világos, hogy a megfigyelés tárgya nem lehet mentális folyamat. A kutatás célja ugyanakkor lehet olyan mentális mechanizmusok feltételezése és kikövetkeztetése (az idealista kultúra meghatározás szerint), melyek az ingerek figyelembevételével magyarázatot adhatnak a megfigyelt viselkedések létrejöttére. 5 A viselkedés kialakulásának vizsgálatakor meg lehet ugyan kerülni a mentális közvetítés kérdését és például elsősorban az inger-viselkedés összefüggéseire vagy a szituációtípusok kapcsolatára koncentrálni, de ez még nem jelenti azt, hogy pusztán az ingerekkel vagy a szituációk tulajdonságaival közvetlenül megmagyarázható volna mindenfajta viselkedés. Nem minden tanulság nélküli éppen Radcliffe-Brown munkássága, aki a szakadár szociálantropológia atyjaként is ismert. Noha Radcliffe-Brown az 1922-ben megjelent "The Andaman Islanders" című könyvében használja a kultúra terminust az értékek, normák rendszerére, a mutatóban már nem tartja fontosnak szerepeltetni. Mivel azonban a kultúra nem figyelhető meg, később a fogalom használatát sem tartja hasznosnak, és arra a következtetésre jut, hogy a kultúra tudományos vizsgálata nem lehetséges. Radcliffe-Brown azután az akkori természettudomány felfogáshoz való közelítés érdekében leszűkíti a szociál antropológiai kutatást a szerinte megfigyelhető társadalmi struktúrára. 7 A kultúra fogalmának és a mentális folyamatoknak a figyelmen kívül hagyása azonban sem Ra del iffe-Brown t, sem követőit nem akadályozta meg abban, hogy írásaikban ne alkalmaznának egy sor mentális, ' • 8 kulturális magyarázatot. A rokonsági kapcsolatok kategóriáit ugyanis legalább annyira a viselkedésből absztraháljuk, mint például a hiedelmeket. Hasonló kerülő taktikát követ Geertz, mikor amellett érvel, hogy a kultúra azonos a jelentéssel, ez pedig nyilvános. Nehéz azonban belátni, miért volna annak tudása, mit jelent a kacsintás - Geertz kedvenc példájánál maradva -, kevésbé intencionális (tehát mentális), mint annak tudása, hogyan kell kacsintani. 57
