Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - WILHELM GÁBOR: A kultúra modellezése

A kultúra modellezése WILHELM GÁBOR (ELTE BTK Folklore Tanszék, Budapest) A néprajz ("etnológia", "etnográfia", "kulturális antropológia", "szociálantropológia") viszonylag fiatal tudomány, fő intézményei a múlt század második felében alakultak ki fokozatosan. Mivel sohasem volt igazán egységes, egy bizonyos fokig szemlélet kérdése, mit sorolunk ebbe a kategóriába. A dolgozatban abból indulok ki, hogy a kutatások sokszínűsége ellenére néhány alapvető nézet, fogalom a néprajzi irányzatok többségére jellemző, akár kifejtetten, akár kifejtetlenül jelennek meg az egyes munkákban. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy (1) e néhány alapelvből számos olyan következmény vezethető le, mely megfelelő keretet nyújthat a néprajz tudományelméleti megalapozásához annak ellenére, hogy az alapelveken osztozó jó néhány irányzat ezeket nem mindig fogadja el; (2) mindez kisebb vagy nagyobb mértékben módosulhat, ha éppen bizonyos szemléletmódokban következik be paradigmaváltás. Ennek előjelei már felbukkantak. A néprajznak nevezhető tudomány legfontosabb vonása, hogy az emberi viselkedés sokféleségével, eltéréseivel foglalkozik a tanulásra mint a különbségek létrejöttét magyarázó folyamatra hivatkozva. A néprajzi kutatás értelmét éppen az a tény adja, hogy számos emberi viselkedés azonos körülmények ellenére sem egyforma, és ez a másság nem vezethető vissza biológiai tényezőkre. Mivel a tanulás a viselkedés alkalmazkodóképességéért felelős, de nem váltja ki közvetlenül, a vizsgált viselkedések tudományos leírására a néprajzban már igen korán bevezették a "kultúrát" mint fő elmé'eti terminust. A "kultúra" ezek szerint tehát nem valamilyen megfigyelhető dolog, hanem a tanult viselkedés létrejöttében az ingerek és a viselkedés között közvetítő feltételezett reláció. Ebben az értelemben nevezhető a kultúra tanult viselkedésnek. A kultúra fogalomnak az összes egyéb jelenségre vonatkoztatása a "kultúra" fenti szerepéből származtatható (például szokás, erkölcs, 56