Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - SZARVAS ZSUZSA: A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete mint tudományos műhely?

1963-ban jött létre az a kutatócsoport, amely azután 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia önálló intézményévé vált. A csoport törzs kutatógárdáját az akkor a budapesti egyetemen végzett fiatal néprajzosokból hozták létre - ez a "csapat" még ma is meghatározó szerepet tölt be s ehhez csatlakoztak azután idősebb, tapasztaltabb kutatók. A kutatócsoportot Ortutay Gyula halála után Bodrogi Tibor, majd 1986-tól Paládi-Kovács Attila vezeti. Nézetem szerint az 1980-as évek közepe táján a kutatógárda jelentős mértékben megerősödött, nem túlzás azt mondani, hogy volt néhány olyan év, amikor a szak legjelentősebb képviselőit tudhatta tagjai között. Ez azonban rendkívül rövid időszak volt, jelentős, látványos változásokat nem is igen hozott, mára pedig - ez ugyancsak magánvéleményem - talán nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos értelemben leépülőben van. Aki teheti, máshová megy, külföldre, politikai pályára, egyetemeKre stb., elvesztette tehát a korábban világosan meglévő vonzerejét. Ennek okát két összetevőben látom: az egyik mindenképpen egzisztenciális; ugyanis a fizetések olyan alacsonyak lettek vagy inkább maradtak (nem végeztem összehasonlító számításokat, de ismereteim szerint az intézet dolgozóinak fizetése jóval alatta marad mind a múzeumi, mind pedig az egyetemi jövedelmeknek), hogy az ott dolgozóknak napi megélhetési gondokkal kell szembenézniük, s ez egyáltalán nem teszi vonzóvá sem az ottmaradást, sem pedig az oda kerülni akarást. A másik talán, ha egyáltalán lehetséges, ennél is fontosabb, a szakmai vonzerő hiánya, az, hogy ebből - a legtöbb néprajzost foglalkoztató - intézményből hiányzik a műhelyjelleg, a valódi együtt dolgozás és gondolkodás, a válságban lévő tudományszakunk megújításának igénye. Az a szellem, amely például a hetvenes években el tudta végezni a Varsány-kutatást, mára szinte teljesen kiveszett, ehelyett inkább egyfajta közöny, a mások munkái iránti érdektelenség, a megújulásra való képesség hiánya érzékelhető. Kezdetben a kutatócsoport - Ortutay Gyula szándékai szerint - a folklórkutatásokra specializálódott, mára azonban ez a kizárólagosság egyáltalán nem tapasztalható, inkább azt lehet mondani, hogy egyfajta kiegyenlítettség jött létre a néprajz egyes szakterületei között. Több átszervezés után a mintegy 30 fős kutatógárda a következő tudományos osztályok köré szerveződik: történeti-etnográfiai osztály, két folklórosztály, melyek közül az egyik a népköltészettel, szövegfolklórral, a másik pedig a néphittel, népszokásokkal foglalkozik, szociálantropológiai osztály és etnológiai osztály. Ehhez kapcsolódik még a könyvtár, az adattár és egy önálló gazdasági részleg. Megalakításakor a Néprajzi Kutatócsoport feladatait az Akadémia elnökének utasítása a következőkben határozta meg: a/ Az országban folyó néprajzi alapkutatások területi és tematikai összefogása. 42