Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - SZARVAS ZSUZSA: A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete mint tudományos műhely?

A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete mint tudományos műhely? SZARVAS ZSUZSA (MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest) Ennek a konferenciának az előkészítése során arról beszéltünk, jó lenne szakmánk egyes intézményeiről valamifajta körképet nyújtani, közelebbről megismerni az egyes kutatóhelyeket, a bennük folyó kutatásokat. S bár a koncepció azóta némileg megváltozott - az előadások címeiből és a közreadott rezümékből kikövetkeztethetően részben kibővült, másrészt ebből a szempontból viszont leszűkült -, mégsem tartom haszontalannak tudományszakunk egyik kétségtelenül fontos intézményének közelebbről való bemutatását. Annál is inkább, mert napjainkra újra előtérbe került - bár az intézménynek szinte megalakulása óta mindig is napirenden volt - a Néprajzi Kutatóintézet létjogosultsága, az a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen formában erre a kutatóbázisra. Számomra - s feltételezhetően ezzel nem vagyok egyedül - egyetemista koromban, s mindaddig, ameddig kívül voltam kapuin a Néprajzi Kutatócsoport (mert akkor még így nevezték) szakmánk legvonzóbb intézményének tűnt, ahol az ott dolgozó embereknek egyetlen és kizárólagos feladata a kutatás. Mindezt nem terheli meg - kívülről így látszott - sem a muzeológusok napi robotja, sem az egyetemi oktatók tanrendi kötelezettsége. Itt tehát az ember azt és kizárólag azt csinálhatja, ami érdekli, amit élethivatásának választott, s ebben viszonylag nagyfokú szabadságot is élvez, gondolok itt a szinte teljesen kötetlen munkaidőre, a külföldi utazások, ösztöndíjak lehetőségeire. Belülről azonban mindez némileg másnak tűnik. Tekintsük át először nagy vonalakban fiatal tudományszakunk legifjabb intézményének történetét. Ortutay Gyula vezetésével az ELTE Folkór Tanszékén 41