Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - BORSOS BALÁZS: Az ELTE BTK Kulturális Antropológia Programja és céljai

A kultúra kutatásában elsőrendű cél az, hogy megértsük, mi a kultúra feladata. Ez pedig az, hogy az adott társadalmat a saját természeti, társadalmi, technikai stb. környezetében elhelyezze s elősegítse, hogy azzal harmonikus viszonyt tudjon kiépíteni. A kultúra adja meg a válaszokat azokra a kihívásokra, amelyek e viszony zavaraiból adódnak, legyen ez egy fa kivágása az esőerdőben, vagy egy gát építése Bősön. A kihívás megtörtént, de az erre adott válaszok kultúráktól függően különbözőek lehetnek. Ilyen válasz például egy rítus a fa szellemének megbékítésére, de az is, ha odabilincselik magukat a szivattyúállomáshoz, felhívásokkal fordulnak a világ közvéleményéhez, tudományos cikkekkel árasztják el a médiákat. A cél mindenképpen ugyanaz: a társadalom és környezete közötti megbomlott egyensúly helyreállítása, vagy valamilyen más, új egyensúly megteremtése. Az ipari társadalom válaszai például az állandó növekedésre irányulnak, vagyis a régi egyensúlyok felborogatására, és új s új egyensúlyok kialakítására. Ha a kulturális antropológia szóösszetétel második tagját kívánjuk meghatározni, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. A magyar tudomány antropológián kizárólag a fizikai antropológiát érti, míg az angolszász tudományban, ahonnan a cultural anthropology kifejezés ered, az antropológia a fizikai és kulturális antropológián kívül a nyelvészetet és az archeológiát is magába foglalja. Az egységes tudományos nevezéktan persze illúzió, még a tudományágak elnevezését illetően is. Az Egyesült Államokban például az etnográfia egy kifejezetten muzeológiai jellegű tudományt jelent; Latin-Amerikában az antropológia csak az indián társadalmak kutatását jelenti, míg a folklore a paraszti társadalmakét, akár dalról, akár a kukorica kapálásáról vanszó; a német tudomány, amelynek hatása a fentiek közül a legjelentősebb volt nálunk, a Völkskundét, vagyis a MI népünk kutatását határozottan megkülönbözteti a Völkerkundétől, a TÖBBI nép kutatásától. Mindezek miatt valószínűleg az a leghelyesebb, ha a kulturális antropológiát a legszélesebb értelemben vesszük: tehát jelenti az Európán kívüli társadalmak kutatását (ezt nevezzük Magyarországon etnológiának), de jelenti az európai társadalmak kulturális jelenségeinek vizsgálatát is, vagyis a tárgyi néprajz és a folklór kutatási területét is átfogja. A kulturális antropológia vizsgálati területe azonban nem a hagyományos néprajzban meghatározott "nép", vagy "parasztság", vagy "alávetett helyzetű osztályok", hanem a társaddom lokális, társadalmi vagy kulturális azonosságon alapuló csoportjai. Emiatt az, hogy a társadalmi változások miatt a fenti idézőjeles kategóriák értelmezhetetlenné válnak, nem fosztja meg vizsgálata tárgyától, és mivel különböző alapon szerveződő közösségek mindig is lesznek - ez ugyanaz marad a jövőben is, mint ma. 32