Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - BORSOS BALÁZS: Az ELTE BTK Kulturális Antropológia Programja és céljai
A kulturális antropológia a többi, rokon társadalomtudománytól több vonásában is eltér, nemcsak kutatása tárgyában, hanem sajátos módszerében is. Ez a résztvevő megfigyelés, vagyis az együttélés a kiválasztott közösséggel. Ennek célja, hogy az antropológus megfigyelés, interjúk és tevékenységrögzítés által forrásértékű adatokat gyűjtsön. Ez a terepmunka annyira fontos, hogy nemzetközi konferenciákon, ha két antropológus találkozik, az első kérdés mindig így hangzik: hol végzett terepmunkát? A terepmunka azonban nem jelent feltétlenül őserdei vagy sivatagi kutatást, végezheti ezt bárki a Váci utcai "cséndzselő" arabok vagy akár a chicagói hot dog-árusok között is. Az antropológus következtetéseit az együttélés során szerzett tapasztalatokból vonja le, így próbál meg általános törvényszerűségeket feltárni. Segítségére van ebben, ha adatait összehasonlítja más kultúrákéval, illetve ha felhasználja a társtudományok eredményeit, adatait is. A kulturális antropológiától nem áll messze az akció- vagy alkalmazott antropológia sem. Főleg Latin-Amerikában van számos példa rá, hogy az antropológus egyes kisközösségek szociális segítőjeként, szószólójaként lép föl, így próbálja támogatni őket a helyi vagy távolabbi hatalmasságokkal támadt konfliktusaikban. Fontos kérdés ezek után, hogyan lehet a kulturális antropológiát elhatárolni a társtudományoktól, illetve melyek azok a társtudományok, amelyek az antropológiai vizsgálatokat segíthetik. A kulturális antropológiát a hagyományos értelemben vett néprajztól a szemléleti különbség választja el; nem a tradicionális tudatot kutatja, illetve nem muzeológiai, leíró jellegű, hanem a recens kultúrával foglalkozik, és azt működésében vizsgálja. A szociológiától abban különbözik, hogy kutatásának tárgya nem a társadalom, hanem a kultúra, nem a társadalom szerkezete, rétegződése, mozgásai, hanem a mindehhez kapcsolódó viselkedésmódok, kulturális jelenségek. A pszichológia kutatási területe inkább az egyén, a kulturális antropológiáé a közösség. A történeti antropológiától abban tér el, hogy ez történeti módszerekkel és a múltban vizsgálja az emberi kultúrát. A különbségek ellenére a kulturális antropológia mindegyik felsorolt tudományágra támaszkodik, hogy támpontokat és kitenkintést kapjon, hogy a recens közösségek kultúráját összehasonlíthassa a múlttal, a tágabb társadalmi környezettel, az egyénnel és a közösségben élő hagyományokkal egyaránt. Ez az elmélet. De vajon hogy sikerül mindezt a hallgatóknak átadni, azaz, hogyan valósul meg a kulturális antropológia oktatása? Az ELTE BTK-n az etnológiaoktatás kezdetei 1948-ig nyúlnak vissza. Ez azonban nem az angolszász értelemben vett kulturális antropológiát jelentette, hanem az Európán kívüli társadalmak néprajzát. Akkoriban egy oktatási reform 33
