Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - ROMSICS IMRE: A táplálkozás heti rendje Kisújszállás étkezési kultúrájában
nem ismerték, de alkalomszerűen a gyerekek kezébe nyomtak egy-egy lekváros kenyeret, zsíros kenyeret, de ez sem volt rendszeresítve. Nagy szerepet játszott a heti étrend kialakításában a család társadalmi státusza és gazdasági ereje 1 3 Minden társadalmi réteg csak egyszer, délben fogyasztott főtt ételt, így ezt tekintjük főétkezésnek. A szegényparasztok reggelire teát fogyasztottak pirítóssal, zsíros kenyérrel, mivel legtöbbjüknek nem állt módjában tehenet tartani. A gazdag parasztok minden reggel tejet vagy kávét ittak, az iparosok fölváltva a teát, tejet és a kávét. A tejet a piacon vagy a szomszédságtól vásárolták. Az összes paraszti réteg vacsorája a kenyér szalonnával, néha lekváros kenyér vagy a déli maradék. Gyakran került az iparosok asztalára fölvágott, reggelire péksütemény. A református lakosság tagadja a vallás szerepét az étkezési rend kialakí- tásában, mégis megfigyelhető a hústalan péntek, amely minden társadalmi réteget jellemez. Általánosságban még megállapítható, hogy a hétfő és a szombat szintén hústalan, szerdán viszont mindig jelentkezik a hús. A szegényebb rétegek szerdai húsfogyasztását nem a hagyomány, hanem az ésszerűség diktálta. A kedd és a csütörtök húsfogyasztását már a család gazdasági ereje határozta meg. Nagyon jelentős az egyes családokban élő hagyomány. Egy iparos családnál csütörtökön mindig kelt tészta egészíti ki az ebédet, egy gazdagparaszt családban viszont szombaton mindig paprikáskrumpli főtt. Meg kell még jegyeznünk, hogy az ebéd étrendje évszakos különbségeket mutat, bár néhány leves egész évben jelentkezik. A vasárnapi étrend különleges, ünnepi étrendnek felelt meg. A reformátusság kevés ünnepet ült, azokon is legtöbbször vasárnapi étrend figyelhető meg. A szegényparasztság nyáron mindig vett tejet, amelyet tejeskávéként kaláccsal fogyasztottak. A gazdagparasztoknál nem különbözik a hétköznapoktól a reggeli, az iparosoknál viszont minden vasárnap kakaót tálaltak. Elmaradhatatlan ebéd a húsleves, melyet tavasztól őszig baromfiból, télen disznóhúsból főztek. Második fogásként nyáron paprikás, gazdagabb családoknál sülthús, télen töltött káposzta vagy aprókáposzta járta. Az iparosoknál már fölbukkant a boltban vásárolt hús, s az abból sütött rántott hús. Kiegészítésképpen kelt tésztát sütöttek a vasárnapi ebédhez. Az iparosoknál ez átcsúszott más napokra, s vasárnap sütemény sült. Vacsorára a maradékot vagy a megszokott kenyeret fogyasztottak szalonnával. A paraszti rétegeknél egy hagyományos vasárnapi étrendet láthatunk, amelyet a család gazdasági ereje csak mennyiségileg befolyásolt, minőségileg nem. A polgárosodó rétegeknél itt is új elemek lépnek be. Igazán érdekes a mezőgazdasági munkák táplálkozási rendje. Három alkalom emelkedik ki a megszokott hétköznapi rendből, az aratás, a cséplés és a kapálás. A családok gazdasági ereje csak az alapanyag fajtáját és az ételek mennyiségét határozza meg. Az étkezések rendjét más tényezők befolyásolják. 175
