Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BORSOS BALÁZS: A kulturális ökológia és magyarországi lehetőségei

indián kultúrákban ott terjedhetett el a kukorica termesztése, ahol a klimatikus feltételek legalább négy hónapos tenyészidőt, ez alatt megfelelő csapadékmennyiséget és éjszaka is fagypont feletti hőmérsékletet biztosítottak.

1 A posszibilista szemlélet talán legtöbbször idézett példája Betty Meggers régész tanulmánya. Szerinte a kulturális evolúció magasabb szintjének eléréséhez elengedhetetlen a földművelő gazdálkodás kialakulása, és egy bizonyos környezet termékenysége megfelelő eszköz arra, hogy az adott kultúra fejlődésének potenciálját meghatározzuk. Mindez azonban nem okozza a kulturális fejlődést, csak lehetővé teszi, illetve korlátozza, vagyis a természeti környezet hat ugyan a technológiára, az anyagi és szellemi kultúra térbeli eloszlására, de nem határozza meg. Mind a posszibilizmus, mind a determinizmus közös korlátja, hogy az emberi kultúrát és természeti környezetét külön szféraként kezelik, és nem veszik figyelembe az ökológia alapelvét, mely a rendszer és alkotórésze, jelen esetben a kultúra és környezete állandó egymásra hatását, kétirányú kapcsolatát jelenti. Az ember és környezete kölcsönhatásának gondolatát, vagyis az ökológia fogalmát a kulturális antropológiába az amerikai Julan Steward vezette be már az 1930-as években. Elméletét részletesen az 1965-ben megjelent Theory of Cultural Change c. kötetében dolgozta ki. Szerinte bizonyos kulturális tényezők, azok, amelyek a megélhetési tevékenységgel, azaz a gazdasággal függenek össze, jobban kapcsolódnak a környezethez. Ezek alkotják a "kulturális magot". Az etnoökológiai kutatásnak 3 fő területre kell kiterjednie: a környezet és a termelési technika kapcsolata, a technikára épülő társadalmi viselkedésmintákra, illetve mindezek hatására a kultúra egyéb területeire. Steward azonban a kulturális magba a társadalmi és rituális szféra legtöbb elemét nem vette bele. A vizsgálati területek közül pedig kihagyta a genetikai, biológiai adaptációt, mert az emberi társadalom alkalmazkodásában a kulturális adaptációt tartotta fontosabbnak. Ma is töretlen azonban népszerűsége egyik fő gondolata miatt: miszerint az ökológiai és kulturális általánosítások kidolgozásához egyes helyi csoportok, illetve környezetük minél részletesebb megismerése szükséges.

4 Azóta, a Stewardot kiegészítő és továbbfejlesztő kutatók hatására a kulturális ökológia több figyelmet fordít a rituális, ideológiai és szociális környezetre, valamint a kultúra és biológiai létünk kapcsolatára. Az utóbbi évtizedek legfontosabb kérdése azonban az, hogy mi is legyen az etnoökológiai kutatás tárgya. A populációökológia a társadalmak térbeli eloszlására és a környezeti kapacitás vizsgálatára fekteti a fő hangsúlyt, kutatja az adott környezeti kapacitásra adható kulturális válaszokat a tudatos népességkorlátozástól a termékenység növelésére irányuló erőfeszítésekig. A vizsgált egység immár nem a helyi csoport, hanem az ezek kapcsolathálójából létrejött konnubium. Ez már átvezet bennünket a rendszerökológiához, vagyis a 110