Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BORSOS BALÁZS: A kulturális ökológia és magyarországi lehetőségei

sokoldalú ok-okozati viszonyokból fölépülő komplex hálók vizsgálatához. A rendszerkökológia már a természettudományi alapon kidolgozott fogalmi apparátussal dolgozik, eszerint vannak felbomló és önszabályozó rendszerek. Az önszabályozó rendszerben az egyensúly lehet statikus, ez az eset azonban meglehetősen ritka és bizonytalan jövőjű, és lehet rugalmas, fluktuáló. A fluktuáló rendszerek a negatív visszacsatolás elvére alapozódnak. Ezek a legáltalánosabbak és a legstabilabbak, mert képesek rugalmasan követni vagy feldolgozni a külső tényezők változásának hatását is. A kulturális ökológia többféle vizsgálati és megközelítési módszerrel dolgozhat. A kulturális antropológiai módszer az együtt élő megfigyelésen és az adott társadalom környezetének természettudományos módszerekkel való rögzítésén alapul. Ezt a módszert amerikai és nyugat-európai kutatók recens anyagra dolgozták ki és használják. Conklin és Frake vizsgálatai ráadásul arra is kiterjednek, hogy az adott természeti környezetet az adott nép szemszögéből és nevezéktanával vizsgálják. Ebbe a környezeti kapcsolatokon kívül az adott kultúra világképének, természetképének kutatása is beletartozik. Az effajta vizsgálatokra használják az etnoökológia terminust, míg mások ezt a kognitív antropológiának tartják.

5 A régészeti módszer az ásatási anyagból következtet az egykori természeti környezetre és a benne élő kultúrára. így vizsgálta például ökológiai szempontból K. V. Flannery a termékeny félhold államainak kialakulását.

6 A néprajzi módszer, mely a szájhagyomány adatain alapul, inkább a hagyományozódás folyamatára utal, de hasznos kisegítő módszernek bizonyulhat, ha össze tudjuk vetni más forrásokkal is. A történeti módszer archivális források, térképek, oklevelek, adatsorok tanulmányozását jelenti. Itt említhetünk például skandináv kutatókat (B. Stoklund, O. Löfgren) , de magyar néprajzosokat, történészeket is (Andrásfalvy Bertalan, fi Réfi Oszkó Magdolna). Magyarországon az antropológiai módszer szerinti kutatás a kisebb közösségekben kevés eredményt hozhat, mert e közösségek a gazdasági, társadalmi, azaz kulturális környezetüktől jobban függnek, mint a természetitől. Emiatt minden kutató, aki magyar anyaggal foglalkozik, rákényszerül a történeti vagy régészeti módszerek alkalmazására, még ha végzettségét illetően az antropológiai, természettudományi megközelítés állna is közelebb hozzá. E két módszer, főleg a történeti, inkább a nagyobb változások kimutatására alkalmas. Ilyen alapvető változás volt Magyarország természeti állapotában a folyószabályozás. Erről az időszakról már rendelkezésünkre állanak olyan adatsorok (kataszteri térképek, mezőgazdasági statisztikák, összeírások), melyek - főként számítógépes feldolgozás után - alkalmasak lehetnek arra, hogy a környezeti 111