Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)

Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778—1805 TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Az egykori Csanád megye a hódoltság után jelentéktelen kis megyévé zsugorodott. Bánáthoz tartozó területe a karlócai béke értelmében még a török birodalom része, a török háborúk után az udvar nem állította helyre a megyerendszert. A 18. század elején Csanád megye négy kamarai településből állt: Battonyából, Földeákból, Tornyából és Makóból. Az előző három helység magánföldesúri birtok lett; Földeákot 1729-ben Návay György, Battonyát 1746-ban Monostori Berinay László, Tornyát 1752-ban Marczibányi Lőrinc vásárolta meg. Makóra a csanádi püspökség vetette ki hálóját, ugyanis a püspökség fenntartásához nem volt elegendő bevételük. A 17. század folyamán a kis mezővárosnak sikerült olyan pártfogókra szert tennie, akik elhárították a püspökség bekebelező terveit. 1614-ben Bethlen Gábor védte meg a makóiakat Herovics Mátyás püspök egyházi tizedszedési törekvéseitől. Zsongor Zsigmond püspököt 1646-ban Rákóczi György fejedelem kénytelen megfigyelmeztetni. Macripodari Jácint hiába eszközölt ki 1660-ban protekcionális levelet a Makóval szomszédos Csókás, Szentlőrinc, Dálegyház, Igács, Szentmiklós, Csika területére, mert ezeket Lipót király gróf Balassa Imrének adományozta. 1682-ben Balogh Miklós püspököt, majd pedig utódait: Tvornikovich Mihályt és Dolny Istvánt a kincstár tartja távol Makó megszerzésétől. Nádasdy László 1719-ben már megkapta élete tartamára a királyi haszonvételeket, de a földesúri jogokat a kincstár továbbra is magának tartotta fenn. Stanislavich Miklós püspök 1746-ban örök adományul kapta Makót, ettől kezdve a szabadmenetelü lakosok fokozatosan jobbágyi sorba süllyedtek. Amikor az egyik egyezséglevélben Stanislavich Miklós 1743-ban püspöki jobbágyoknak nevezte őket, a város a pozsonyi káptalan előtt tiltakozott ez ellen. A csanádi püspökség 1746-ban nemcsak Makót, de a hozzátartozó pusztákat: Igács, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szentlőrinc, Tömpös, Lele pusztákat is örök adományul kapta. Mária Terézia 1751-ben Engl Antal püspöknek ajándékozta Szentmiklós pusztát, Felhegyes, Császárvár és Margita szállásokat is. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés pontosan meghatározta az úrbéres telek terjedelmét, ami Makón 36 hold szántóból, 20 kaszás rétből és 1 hold (1100 D-öl) belső telekből állt, de a legelőről csak azt írta, hogy elegendő bocsátassék a jobbágyok rendelkezésére. Találóan írta Tóth Lőrinc: „Az egész úrbéri rendezésben talán legfontosabb, legkényesebb, legtöbb féltékenységet s legerősebb szenvedélyeket ébresztő tárgy ... a legelők kérdése."

2 A makói úrbéri per hol parázsló izzással, hol csil1 BÁLINT A. 1926. 27. SZIRBIK M. 1926. 100. INCZEFI G. 1970. 171. TÓTH F. 1974. 57. ' FÜR L. 1972. 109. 1