Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)
lapíthatatlan lángolással egy évszázadig húzódott. És ennek a nagy pernek legfőbb témája a legelő birtoklása illetve használata volt, valamint a jobbágy—földesúr viszonyt meghatározó szerződés. Ahogyan a püspökök váltották egymást, rendszerint új szerződést kötöttek, amelyben az évi taksa összege mindig magasabb lett. így Nádasdy Lászlóval 1200, Stanislavich Miklóssal 1741-ben 1800, 1843-ban 3000, 1847-ben 5000 forintban állapodtak meg. Az úrbéri per Christovich Imre püspöksége idején indult. A földesúr 1778-ban közvetlenül a felséghez folyamodott, az urbárium által biztosított roboterő felhasználása céljából a város használatában lévő legelő egy részét majorsági birtoknak kívánta kivágatni és elkülöníteni a közlegelőtől. Az úriszék 1779. január 16-án teljesíthetőnek tartotta a püspök kérését. A megyei törvényszék 1779. március 9-én a közlegelőből 60 sessio (1 sessio = 56 jugerum) kihasítását ítélte meg mint allódiumot. A helytartótanács 1779. október 18-án kimondta: „Makó városának lakosai 1699-ik évben az egész határt megkapták; s az uradalom által kért puszták, mint amelyek az úrbéri executiora megbízott tisztviselők által, a község használatában lévő s annak birtoka közé kebelezett részek vetettek föl: továbbra is a község birtokában hagyandók." A város egyezkedésre kényszerült. Az 1780 áprilisában kötött szerződés értelmében a közlegelőből 3 sessio földet adnak át az uradalomnak majorság létesítése céljából. A püspök holta napjáig teljes földesúri jussal átadja a királyi haszonvételeket (termések dézsmáját, árendákat, bárány és apró dézsmákat, italok kocsmáztatását, sörnek, pálinkának főzettetését, a mészárszékeket, a Szentiván napi vásárt, a heti vásárokat, a halászó vizeket). A város az urbariális kötelességek és a királyi haszonvételek megváltása fejében 9000 forintot fizet készpénzben. Minden jobbágytelek után egy napi két marhás szolgálattal tartoznak. Természetben 150 köböl búzát, ugyanannyi zabot, 60 boglya szénát, 2000 kéve nádat vagy gyékényt, 60 akó makói bort, 50 bárányt, urbarialis kappant, csirkét, vajat és tojást kellett teljesíteniük. Az uraság a maga jószágait a községével egy falkában, egy járásban járathatja, de ezáltal a lakosok jószágainak legkisebb megszorítását sem okozhatja. 3 Bár a Stanislavich Miklóssal kötött szerződéshez viszonyítva az 1780. évi kontraktus a város szemszögéből nézve sokkal terhesebb, mégis kedvezően zárult az első úrbéri per. Sikerült megakadályozni az uradalom allodiális birtokának kialakítását, a közlegelő elkülönítését. Az uraság vissza kényszerült adni az időközben elfoglalt területeket, meg kellett térítenie az okozott károkat. Hosszabb betegség után Christovich Imre 1798-ban Makón elhunyt. A püspöki szék két évig betöltetlen maradt. 1800-ban Kőszeghy László lett a megyéspüspök, így 70 év után ismét magyar nemzetiségű, szegedi születésű, polgári családból származó főpap került az egyházmegye élére. Juhász Kálmán egyháztörténész szerint Gellért püspököt kivéve ő előtte egyetlen csanádi püspök sem alkotott annyit, mint Kőszeghy László. Christovich Imre fedezte fel tehetségét, a pécsi tanárt Temesvárra vitte, megtette titkárnak, majd kanonoknak, 1783-ban püspöki helynöknek. A püspök betegsége idején káptalani helynökként kormányozta az egyházmegyét. így az egyházmegye vezetésében fél évszázadot töltött. A hódoltság megtépázta a csanádi egyházmegyét is. Hivatalba lépésekor a Mohács előtti kétszáz plébániából csak három működött. Kőszeghy László plébániák és templomok sorát emelte. Újjászervezte az egyházmegye közigazgatását: főesperességeket és esperességeket hozott létre. A lelkipásztorok utánpótlására papnevelőintézetet alapított. Az elaggott papok ellátására egyházmegyei nyug3 R EIZNER J. 1892. 125. 2
