Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A politikai erőtér átrendeződése. Válságtünetek
s most nehéz megállani. De megállok és itt nem számít sem a magam kínja, sem a mások keserve. A magam kínjával már csordultig a pohár. Tehetetlenül ülni és kétségbeejtő perceken át hallgatni a pillanatok múlását, s ezenközben veszve érezni mindent, amit méltónak hittem az életre — árnak, úgy hiszem, elegendő volt. Tudom és ezt lelkiismeret-furdalás nélkül bevallom, hogy a mások keserveivel sem gazdálkodtam. Legjobb barátaimat állítottam kétségek elé, s aki anyám akar lenni jobban, mint aki szült, azt méltatlan esendőségekkel gyötörtem, egészen addig, amíg életét látta nagyon céltalannak, és két egyformán belémkapaszkodó gyönge asszonyembert löktem el magamtól, csak azért, mert miután mindenüket nekem adták, már nem volt más, amit adhattak volna. Tenger könny öntözte utamat ebben az esztendőben, s én egyet sem tudtam hullajtani. Most kellene, ha olyan jó és gyönge lennék, ahogy a szentek írásai követelik. Nem tudok. Hamar és kemény indulatok szállják meg a szívemet és minden zászlócskák fölött messze látok, tisztán, hidegen és érzéketlenül a fájdalmak iránt." 26 2 S Erdei előre menekül (!?). Vállalt érzelmeit szembeállítja forradalmár szerepvállalásával, a predesztináció tana által is ihletett küldetéstudatával, majd maga kérdőjelezi meg ezen érzelmek megbízhatóságát: „Itt vagy Te. Szeretlek. Te vagy az egyetlen asszony életemben, akiért áldozatokra mertem gondolni, s életem vállalkozásának kezdő tőkéjéül reménykedtem Benned. Nem hazudtam, csak ingaként hajló hangulataim ejtettek meg. Szeretlek, jobban mint bárkit ezen a világon, azt is tudom, hogy ritka emberségű társam és támaszom lehetsz, csak annak ne higgy, hogy gyarmatra tudnék menni érted, vagy polgári falaidat tisztelni, ha azok ellenem állanak. Két esztendő küszöbén és sok híven eltöltött esztendő után mondom, hogy nincsen nekem más igaz istenem, mint a lázadásé és az egyéni életek kisded embersorsán átgázoló forradalomé. Magam nem vagyok külön istene önmagamnak, meg tudok halni, vagy nyomorultul elsorvadni, ha kell, de egy különb világ imádatát és szolgálatát soha nem tudom föladni. Azt is tudom, hogy nem reménytelen ez a szörnyű hit, mert van erőm bőven a harchoz és vannak még emberek ezen a lapályon. Kemény szívű és rettenetes az én istenem, és nem nézi el egyetlen csókom és egyetlen saját kis gyönyörűségem ízes pihentetőjét. Megbosszulja. Most egy egész esztendőt bosszul rajtam s nyugtom nem lehet, amíg vissza nem hódolok föltétlenül és megadással. Évám, énbennem nem lehet bízni, énrám nem lehet egy élet biztonságát vagy nyugalmát alapítani. Én csak az én szenvtelen istenemhez vagyok hű, senki máshoz ezen a bús világon. Lesznek hangulataim, amikor úgy érzem és úgy mondom, hogy mindenem vagy, tudd meg, hogy hazudok. Csak akkor vagy mindenem, amikor karjaim közt, vagy megtört fényű szemem tükrében tartalak, másnap, vagy a következő percben már követelődző istenemet szolgálom. De ne hidd, magamhoz is, hogy hívebb vagyok. Mindenem kockán van mindennap és nem is keresem a magam biztonságát. Nem tudom keresni, soha polgári létem és nyugalmam nem lesz, ha eszközeim meg is lennének hozzá. Most már érted, hogy mért voltam komor és akartam hűséges tájaimra menni és mért voltam érthetetlenül konok. Meg tudod lágyítani a szívemet és enyhet tudsz adni hányattatásomban, ezért Neked vallok és a magam kínzásán keresztül is világosságot akarok előtted." 26 3 Az említett előre menekülés azonban csak látszólagos. Erdei határozottsága a bizonytalanság álcázása; a valóságban megtorpan. Levele egyszerre hű kifejezője 28 2 Erdei Ferenc levele Diósszilágyi Évához. Makó, 1937. december 31. Forrás i. m. 74. old. JAM 90. 125. 1. Levelezés: 261. 26 3 Erdei Ferenc levele Diósszilágyi Évához. Uo. 74
