Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

A politikai erőtér átrendeződése. Válságtünetek

A válságtudatot a szó létfilozófiai értelmében erősítette, hogy a polgári létforma teoretikus igenlése pályájának e szakaszán ellentétbe került saját életvezetésében igenelt értékekkel. A sokasodó közéleti tennivalók és az országos hírnév ellenére élet­helyzetét az intim szférában a magány, sajátos idegenségtudat jellemezte, amelyet csak látszólag oldottak a Budaligetről Diósszilágyi Évához írt platónikus ihletettségű levelei, majd Makóra való visszaköltözését követően együttlétük 1938 tavaszán. Kezdetben, a Parasztok első fejezeteinek írásakor — idéztük — Évát szinte alkotó­társsá kívánta avatni. Hamar kitűnik azonban, hogy Diósszilágyi Éva érzékenysége, finom megfigyelőkészsége e könyv írása közben nem hasznosítható. Sőt! az Erdei által vállalt vallomásos forma csak érzékelhetőbbé tette a kétféle életút, látásmód létező távolságait. Erdei abba a paradox helyzetbe került, hogy miközben a mező­városok polgárságát eszményítette, annak konkrét létező „alakzatait", forma- és ízlés­világát. életformáját is idegennek érezte. Budaligeti elesettségében hogy várta a Makóra való visszatérést, az adventi estéket, a szerelemben való feloldódást. S a remények az első napokban úgy tűnik, igazolódnak. 26 1 Ám hamar kiderül: az idill pillanatai csak feledtetik, de nem oldják a szociális, egzisztenciális válság mély, a személyiség alapstruktúráját érintő tünet­együttesét. A petrarcai szonettek hangulatát idéző levél után alig egy héttel, éles — az emlí­tett válságjegyek pszichés dimenzióit is plasztikusan érzékeltető — hangulatváltás jellemzi újabb levelét. (E kapcsolat historikuma — újból hangsúlyozzuk — csak any­nyiban tárgya e dolgozatunknak, amennyiben segít értelmezni a politikus, a gondol­kodó Erdei személyiségének változását, attitűdjeinek módosulását, vagy [és] szilár­dabb szerkezetbe rendeződését. Az idézett levél e szempontból kínál tanulságot.) „Évám, tavaly ilyenkor Remetéről írtam Bibó néninek és nem a múltba, hanem a jövőbe tekintő levelet. Ebben az esztendőben sok mindennek változtán nem a jövő felé nézek, hanem bolondos esztendőm elmúltán tűnődök és türelmetlenül sürgetem az újat, mert ebből nagyon elég volt immár. Te is és Bibó néni is gyakorta olvastátok rám, hogy hangulatok embere vagyok és oly szeszélyesen változom, mintha csak alanyi költő vagy nő volnék. Nem védeke­zem. így van, pedig így nincsen jól. Egyik jelensége ez ennek a bolondos esztendőnek, s vele járt az is, hogy gyönge voltam, a magam közösségekbe kapaszkodó kemény tartását föladtam, s helyébe tétova, romantikus és szeszélyes magam maradtam. Sírni lehetne mindezen, de szabad reménykedni. Én most egyiket sem teszem ezek közül, hanem komoran tűnődök. Hát ennyi az egész saját emberségem? Föllobbanó szerelem, unott lemondás, hiú életkedv és keserves tehetetlenség? Ennyi vagyok, ha csak magam vagyok. Jó, ha alanyi költő lennék, megérné, mert föllobbanásaim, lemondásaim és keserveim elég [...] ahhoz, hogy témák legyenek, de minek ez most, Ady után, és ha nem akarnék mást, mint hogy egy tisztes polgári körnek legyek kedvelt embere s egy asszonynak mindene, amit férfi adhat — igen, akkor jó lett volna ez az esztendő. Ámde mindez hiú fantázia és beteg reménykedés. Első eszmélésem óta úgy folyt az életem, hogy nagyobbakért van, mint magam, vagy kicsi műveim, s ettől a vonaltól gyengeség, hitványság és butaság lenne eltérni. De nem is tudok. Lehet, hogy nem egy­két napi megrendülés állít vissza az utamba, de hogy nagyon közeli idők teszik ezt meg velem, abban bizonyos vagyok. Mint meglódított inga, úgy csapódtam jobbra-balra 26 1 Évám. Ez már hétfő. Ragyogóan süt be a nap az ablakomon és úgy pattognak a reménység rügyei, mint a tavaszi gyep fűszálai. Sohasem vagyok magam. Amikor lefeküdtem, féltem elaludni, mert az álom öntudatlansága Tőled foszt meg, s amikor fölkeltem, a Te neved jelentette a reggelt és a napsütést halkan rezdülő zörrenéssel. (Erdei Ferenc levele Diósszilágyi Évához. Makó, 1937. december 28. Forrás 1988, 1. sz. 73. old.) JAM 90. 124. 1. Levelezés: 261. 73

Next

/
Thumbnails
Contents