Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A Márciusi Front 1938. évi programjának szövegváltozatai. Bibó István szerepvállalása
tervezetet, sőt — mint az a levélből kitetszik — e tényt az ügyhöz méltatlan „hanyag eleganciával" vette tudomásul, illetve kommentálta. Nem kívánunk messzemenő következtetéseket levonni Erdei akkori tárgyalási stílusából, az ügyhöz való hozzáállásából — mint látni fogjuk, e hónapokban élete több síkon zajlik s a siker, kudarc, válság mozzanatai egyszerre szövik át életének e meghatározó mozzanatait: konfliktusa apjával, házassága, mely már megköttetése pillanatában instabil; a Parasztok című mű írásával kapcsolatos nehézségei; elhúzódó vitája Ortutay Gyulával a Makó társadalomrajza elkallódása okán, az azonban egyre inkább érzékelhető, hogy az író, szociográfus forradalmi hevülete nem társul a személyiség kiegyensúlyozottságával; emberi kapcsolataiban igen befolyásolható. E feltételezés azonban számos esetlegességet tartalmaz, mint ahogy azon hipotézisünk is pusztán levelekből, visszaemlékezésekből kivonatolható benyomásokon alapszik, mely szerint Bibó István a politikai és személyes kapcsolatokban — különösen elvek s eszmék megítélésében — ugyanazt a szigort érvényesíti, amelyet önmagával szemben a tudomány műhelyeiben tanúsított. A tárgyalásokat kommentáló levele mindenesetre adalékul szolgálhat azok számára, akik e feltételezést források felhasználásával — igenlés vagy elvetés okán — ellenőrizni, tanulmányozni kívánják. Idézzük hát e levél azon részletét, amelyben Bibó az említett szombat esti disputát, illetve Erdei ott elfoglalt pozícióját minősíti — vállalva az ismétlést — teljes terjedelemben. Külön felhívnám a figyelmet a levél instruktiv részére. Ez nemcsak abból a szempontból szolgál fontos adalékokkal, hogy Erdei mennyire megmaradt ezen időben e szűkebb kör reprezentánsának — ez többé-kevésbé közismert —, hanem azt is érzékelteti, hogy hármójuk viszonyában milyen változás történt s hogy Bibó tulajdonképpen ezen ügy kapcsán vált láthatóan a Kiáltvány társszerzőjévé: „Ferencem, a dolgot javasolt formájában igen jónak találom. Ami a keresztülvitelt illeti: hátrányos volt, hogy Te épp három nehézkes emberrel 22 8 tárgyaltad végig őket, s nélkülöztél kettőt, 22 9 mint segítséget, akik közül az egyik bátor, a másik fantáziás lett volna. Tehát: az egyik példányt okvetlenül küldd el Veresnek, sőt akár az eredetit is, hadd lássa a jó ,kollektivista' pontokat, bár nem azoknak a kihagyása volt a legnagyobb baj, kivéve a4.s pont részét, ahol okvetlenül kell valamit csinálni. De ugyanakkor gépeltesd le egy végleges formában, s az egyiket küldd el Veresnek, a másikat nekem, mert most nincs példányom. Közbevető, de lényeges megjegyzés: mikor a kitervelt pontokkal hazajöttél, azt felelted az én elképzelésemre: Te ezen nem tudsz elképedni, ez a politika. Azt elismerem, hogy ha valaki egy ügyet tárgyal — közben álmos egy kicsit és haza akar menni már Makóra —, s ennek során hql enged, hol nem, s végül megegyezik, ez politikus cselekedet élménye. De ha egy más valaki otthon ül és várja az eredményt és kap egy olyan megfakult búval baszott szöveget, mint amilyet te hazahoztál, az egészen más élmény s csak az illedelem gátol abban, hogy megmondjam, milyen. Ilyen lehet az, ha egy kiváló törvényelőkészítő helyettes államtitkár a parlament karzatán tépi a haját, mialatt közönyös minisztere a legvadabb javításokat fogadja el. Erre joggal felelheted, hogy magamra vessek, hogy ilyen állapotban vagyok, s ez igaz is. Itt azonban nem ez a fontos, hanem az, hogy ezeknek a pontoknak vagy jóknak kell lenni vagy semmilyeneknek, s a politikájukhoz nem elég az, hogy politikus huzavonák során alakuljanak ki, hanem az is kell, hogy politikus hatást váltsanak ki. Tehát: az általam, általad s Veres által eszközölt javítások, pláne esetleges visszaállítások esetleg egy újabb megbeszélést tesznek szükségessé a pestiekkel. Ha elkerül22 8 Féja Gézával, Kovács Imrével és Sárközi Györggyel. 22 9 Veres Pétert, Illyés Gyulát. 62
