Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

A Márciusi Front 1938. évi programjának szövegváltozatai. Bibó István szerepvállalása

és munkaadó szembenállását és megvalósítja a közösség minden tagjának egyenrangú gazdasági együttműködését. Ez értelemszerűen akkor valósulhat meg, ha a magyar föld és az ország összes termelőeszközei a magyar nép földtulajdonát képezik és a magyar nemzetgazdaság a közösség minden tagjának a munkaadója."

22

0 A tervezet szerzői (szerzője) is érzékelték azonban, hogy az ily módon strukturált gazdasági szervezet [?!] a korporativ, illetve az államszocialista modellel rokonul. Ezért miközben elutasítják a szovjet modellt, amelyben „mindenkor és minden helyzetben kizárólag a kollektív nagyüzem lehet a szocialista gazdaság szervezeti formája",

22

1 negatív minősítést kap a „tőketulajdon szövetkezeti keretek közötti megőrzése németországi gyakorlata" is.

22

2 A tervezet szerint a dolgozók akaratára kell bízni a gazdasági forma megválasztását. Községenként, nagyobb üzemenként döntsék el maguk a dolgozók, mit akarnak, ,,szövetkezeti gazdaságot vagy gazdaságok szövetkezetét".

22

3 (Kiemelés — H. T.) Hogy ez mit jelent közelebbről, azt sejteti a tervezet következő megfogalmazása: „Hiszünk abban, hogy a szövetkezés elvének az érvényesítése gazdaságokon belül alkalmas a termelés és az elosztás kollektív lebonyolítására, gazdaságok közt pedig arra, hogy az egyéni üzemek közt kollektív összeműködést valósítson meg. — Jól tudjunk, hogy sem magára hagyott egyéni kezdeményezésekből, sem központi állami akarat kényszerítéséből nem születik szövetkezet, biztosak vagyunk ellenben afelől, hogy a nép kezében levő államhatalom propagandája, nevelőmunkája és segítsége megadja a helyi és üzemi kezdeményezésnek a szükséges lendületet. A magyar gazdaságszervezetet egészben véve szövetkezetek hálózatának gondoljuk el. — Termelési áganként és termelési egységenként kell megalkotni a szövetkezeti gazdaságnak és a gazdaságok szövetkezeteinek a magasabb egységeit s ezeket végül egy országos gazdasági központban egyesíteni. — A gazdaságszervezet minden vonalán éppúgy a demokrácia érvényesüléséi akarjuk, mintáz állami szervezetben. — Csak kapitalista vagy fasiszta rendszernek van szüksége a vállalkozó pénzre épített, vagy a kinevezett vezér államhatalomra támaszkodó diktatúrájára [!?]. — Mi a gazdaság demokráciáját akarjuk, mert meggyőződésünk, hogy csak teljes szabadság és a teljes önrendelkezés alkalmas a kollektív fegyelem és a népi felelősségérzet kifejlesztésére."

22

4 (Kiemelés — H. T.) Az agrárpolitika — amely a tervezet szerint kiindulópontja és erjesztője lehet az elkerülhetetlen társadalmi átalakulásoknak — e kontextusban körvonalazódik: „A magyarság szocialista gazdasági rendjének a kiépítése legnagyobb reménnyel a parasztság oldaláról indulhat. Félig meddig iparosodott és gyarmati helyzetű termelőrendünkben az ipari munkásság osztálytudatos és osztályharcos szervezetei bármilyen eredménnyel harcoljanak is, tőkés ellenfelük mindég visszaszerzi pozícióját nemzetközi kapcsolatai révén. — A földtőke, noha egy erős államszervezet védi és frontját legalább olyan nehéz áttörni, mint a pénztőkét, mégis legyőzhető ellenfél, mert ha egyszer alól maradt, nem segíti többi szövetséges társ. — Gazdaságpolitikánk ugrópontja éppen ezért a földreform: Első lépés: a feudalizmus maradványainak teljes lebontása. — Minden ötszáz holdon fölüli nagybirtokon szövetkezeti nagygazdaságok vagy szövetkező kisgazdaságok létesítése, kisebb birtokokon pedig minden kisgazdaságnak szövetkezeti egységekbe való szervezése. — 22

0 Függelék: 5. 22

1 Uo. 22

2 Uo. 22

3 Uo. (A két szövegrész értelmezéséhez Erdei A szövetkezetek Válasz i. m. 2. 3. fejezet). In: vö. Szövetkezeti írások. 43—73. o. 22

4 Uo. 60