Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A Márciusi Front 1938. évi programjának szövegváltozatai. Bibó István szerepvállalása
A szövegtervezet ez utóbbi mellett kötelezi el magát, gondosan ügyelve arra, hogy radikalizmusa egyetlen létező — magát szocialistának nevező — állam, társadalmi rendszer — 1938-at írunk! — gazdaságpolitikájával se legyen rokonítható. Egyidejűleg utasítva el az uralmi rendszerek újabb keletű magyar változatait is: „De nem akarunk államkapitalizmust sem, akár fasiszta, akár kommunista legyen az. Vakon irányított termelés, bürokratikus elosztás és pártérdem, vagy vezéri kegy alapján rétegeződő fogyasztás még mai nyomorúságunkban sem kívánatos. Különösen apellálunk azonban a mai magyar feudálkapitalista-fasiszta gazdasági rend ellen. Tengődő termelés, balkézzel irányított belső és külső forgalom és nyomorúságos fogyasztás: ez a mérlege a magyar gazdaságpolitikának. A magyar dolgozóknak egyetlen álláspontja lehet csak ezzel a rendszerrel szemben: lebontani és másat emelni a helyébe." 21 8 Milyen pozitív megoldást javasolt tehát a tervezet? Az elképzelések kiforratlanok, nem konzisztei sek, a műfaj természetéből következően kidolgozatlanok, jóllehet az elhatároló jelzések fontosak. Értékirányai, kulcsszavai: önállóság, egyenrangúság, szövetkezeti elv prioritása, a gazdaság integrálása, kollektivitás, szervezettség, állami tulajdon, az állam és a termelő szervezet elhatárolása. A tervezet olyan harmadik utas programot körvonalaz, amely — igaz, kimondatlanul — a „magyarság szocialista gazdasági rendjét" a minőségszocializmus, a Kert-Magyarország víziójától is elhatárolja : ,,Mi önállóan és az egyenrangúság elve alapján szervezett gazdasági rendet, egyszóval a magyarság szocialista gazdasági rendjét akarjuk. Legyen önálló a magyar gazdaságszervezet. Önálló kifelé: úgy vesz részt a nemzetközi tőke és áruforgalomban, mint egyetlen nagy gazdaság. Egy vállalat a magyar nemzetgazdaság, amelynek munkása és tulajdonosa egyszemélyben a magyar dolgozók összessége. Nem önellátás ez, csak önálló és egységes gazdálkodás. Olyan kiviteli és behozatali forgalmat bonyolít le az a kollektív gazdaság, amilyet csak megengednek a nemzetközi viszonyok, de ezt egy vállalatként teszik. Önálló befelé: nem államkapitalista gazdaság, hanem a magyar társadalom kollektív gazdasága. Az állam a magyar nép társadalmának a megtestesítője és a cselekvő személyisége, övé tehát a termelőeszközök tulajdona, de nem az állam a társadalom termelőszervezete. Az állam a társadalom teljes egységének a képviselője képtelen arra, hogy különleges szerepeket is jól betöltsön. A magyar nemzetgazdaságnak olyan kollektív rendjét, amely a termelés és a forgalom gazdaságait úgy fogja egybe, hogy az a termelés egységes irányítását és a forgalmi ár egységes kiképzését lehetővé teszi. A gazdaságszervezet állam az államban: vezetésére és igazgatására önálló szervek kellenek, amelyek különleges gazdasági testületek. Az állam törvényhozó testülete nem lehet érdekképviseleti, mert az egyén mint ember polgára az államnak, viszon a gazdaságszervezet irányító testületei csak érdekképviseletek lehetnek: az egyén tkisgazda, paraszt vagy nagyüzemi munkásként részesedik a társadalom gazdaságában. Részei szerint nem épülhet másként a magyar gazdaságszervezet önálló rendje, mint szövetkezeti nagyüzemeknek és szövetkezeti kisgazdaságoknak a központjaiból, s azok egybefutó legmagasabb szövetségéből." 21 9 (Kiemelés — H. T.) Az osztályharc ,kiiktatása' — e tervezet szerint — együtt kell, hogy járjon a munkaerőpiac kiiktatásával a tulajdonos és a munkavállaló státuszának radikális megváltoztatásával. Ennek érdekében a tervezet egyrészt kinyilvánítja : „a magyar nép gazdasági sorsának egyetlen megoldása van, olyan gazdasági szervezet, amely eltünteti a munkás Í1 B Függelék: 5. í l» Függelék: 5. 59
