Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
A Márciusi Fronton belüli polémiákat beárnyékolták az újabb represszív intézkedések. Túl a pereken a politikai cselekvés korlátaira legegyértelműbben a tervezett kecskeméti találkozó körüli huzavona, majd annak betiltása figyelmeztetett. A több napra tervezett tanácskozást ellenzéki szervezetek széles körű részvételével március 13-án kívánták megnyitni, s a nemzeti ünnep délutánján — egy évvel a mozgalom zászlóbontását követően — olvasták volna fel a „fiatalság közös határozatát" 16 9. A találkozó előkészítő megbeszélését azonban, amelyen a reméltnél is szélesebb körű volt a megjelentek politikai színképlete, a rendőrség — technikai okokra hivatkozva — feloszlatta. 17 0 S a gyakorlat 1938 elején kezdett általánossá válni: a politikai vagy irodalmi mozgalommal kapcsolatos vita az érzékelhetően változó helyzetben új, „ridegebb" feltételek között folytatódott. A mozgalom — ha más értelemben is, mint Mónus Illés megfogalmazta — valóban válaszút elé érkezett. Milyen reális lehetőségek között választhattak tagjaik? Megmaradni demokratikus szellemi mozgalomnak a jobbra tolódó országban, egy minden korábbinál pusztítóbbnak ígérkező világháború előestéjén? Az egység, a megmaradás érdekében zárójelbe tenni az egyre nyilvánvalóbb nézetkülönbségeket, vagy a tisztulás érdekében vállalni az újabb programvitát? Kollektíván vagy egyénileg belépni az ellenzéki pártokba, s ily módon kombinálni a politikai és irodalmi jelenlétet? Féja Géza A szellem politikája című cikkében — mintegy Erdeivel dialogizálva — meg is fogalmazza a kérdéseket. 17 1 A kérdésre adott válaszok részben eltérnek Erdei álláspontjától. Alaptézise azonban rokon Erdeiével, s tulajdonképpen reprodukálja az ő válaszában is a fellelhető ellentmondást. Összegezően: vállalni kell a hatalom minden csapását és erőszakoskodását inkább, mintsem hogy napi politikai értékké vagy szektává váljék. Mivel pedig egészen nyilvánvaló, hogy a magyar politika [!] is vár tőle valamit, dolgozza ki a magyar átalakulás teljes és reális munkatervét, ha a jelenlegi szerepre nem is vállalkozhat, de jelentse be a magyar közösség teljes politikai igényéir. 17 2 Féja pozíciója kardinális kérdésekben — egyén és közösség; mezei munkások szövetsége; történelmi és társadalmi tájékozódás; a politikai feladatvállalás jellege — programigényű. Megállapításait az 1937—38 télfordulóján a Márciusi Front részletes, a zászlóbontás évfordulóján publikálandó programtervezetével kapcsolatban kibontakozott s kellően még nem rekonstruált vita összefüggésében idézzük fel. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a publikációk és a tényleges történések között fáziseltolódás van. Erdei és Féja cikke is másfél-két hónappal korábban íródott: január-február hónapban már a vitakérdés a Márciusi Front vezető magján belül így konkretizálódik: adjon-e politikai orientációt is nyújtó programot a Front, avagy ki-ki tevékenykedjen a 12 pont szellemében a maga judíciuma szerint; legyen jelen műveivel a magyar közéletben, s ha politizálni akar, lépjen be valamelyik parlamenti képviselettel, napi sajtóval rendelkező pártba? * * * 16 8 Féja Géza: Kecskeméti találkozó. Magyarország. 1937. november 10; Féja Géza: Mit akar a magyar ifjúság a kecskeméti találkozón. Magyarország. 1937. november 19. 17 0 A megtartott és elhalasztott ülésekről lásd Salamon Konrád i. m. 118—122. old.; Borbándy Gyula i. m. 264—267. old. 17 1 „Sok ízben felmerül a kérdés: vajon a Válasz írógárdája, tehát a Márciusi Front elegyedjék-e a napi politikába? Alkosson pártot, vagy olvadjon bele valamelyik hozzá közel álló pártba? Keressenek-e tagjai a maguk számára gyakorlati politikai szerepet is, vagy egyedül szellemi tevékenység útján igyekezzenek a politikai életre hatást gyakorolni? Erre a kérdésre adta le a Válasz legutóbbi számában Erdei Ferenc a maga szavazatát. S erre a kérdésre igyekszem én is válaszolni." A szellem politikája. Válasz, 1938. január. 17 4 Féja Géza: A szellem politikája, i. m. uo. 47
