Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
számára, hogy „a demokratikus követelményeknek, a szabadságjogoknak és egyéb politikai előfeltételeknek a hangoztatásával — akkor és itt (H. T.) — politikai tényezővé lehet válni". 16 5 Erdei egyébként nem általában a szabadságjogokért vagy a titkos és általános választást garantáló jogokért való harc jelentőségét tagadta — mint azt Mónus sejtetni engedi —, hanem e harcnak a konkrét történelmi feltételektől függetlenített fetisizálása ellen emelt szót: „Ilyen eszközökkel biztos a vereség, biztos vereség, akár a totális állam és a fajelmélet megszállottjaival, akár az osztályharc és a szocializmus kollektivista dogmatikusaival szemben." 16 6 S a kormány által 1938 januárjában a „választójog titkosságáról" beterjesztett törvényjavaslata — amely nem volt s az adott feltételek között nem lehetett egyenlő és általános — Erdei e kérdésben tanúsított borúlátása igazolta, nem szólva az 1939-es választások eredményéről. Ugyanakkor Erdei írása valóban nem ment az ellentmondásoktól. A cikk ugyanis, miközben a politikai hatás kiterjesztésének szükségessége mellett érvel, argumentumok egész sorát vonultatja fel, amelyek azt tanúsították: az adott helyzetben a politikai cselekvési tér beszűkült, sőt ellehetetlenült. Az ellentmondás azonban nem logikai természetű: a demokratikus politika legális terrénumai valóban megsemmisülőben voltak, s időszerű (! ?) feladatként a szabadság politikusa egy az ismeretlen jövő számára való program kidolgozását jelölhette meg reális feladatként — Erdei szavaival: ,,az elvi tisztázódást, a reformprogramnak a végső okokig és végső célokig való megalkotását, a kiviteli terv politikus kidolgozását." 16 7 A szabadság politikája című írást más pártok képviselői s a Márciusi Front egyes exponensei is bírálták vagy legalábbis vitatták. A kommunista párt külföldi exponensei egy magyarországi népfront megteremtésének esélyei szempontjából ítélték meg a kibontakozó vitát, a kisgazdapártnak elkötelezett parasztpolitikusok pártjuk integratív célkitűzéseit tekintették irányadónak. Hogy mennyire felületes volt Erdei cikkének egyik-másik olvasata, azt a Kelet Népe 1938. januári számában szerkesztőségi cikként megjelentetett „Belpolitikai szemle" tanúsíthatja. Alcím: „A szabadság politikája". S íme a „felvezetés": Ezen cím alatt nagyon értelmes dolgot írott Erdélyi Ferenc [!] a Válasz decemberi számában. Éppen azért, mivel ezt az írást [!] igen értékes írásnak [!] tartjuk, hozzá írjuk [!] a következőket: A részleteiben hősiességgel [!] harcoló márciusi front bölcsőjét már egy olyan politikai parasztszervezet ringatta [!], amely jóval megelőzte ennek a fordulatnak a szellemi kirobbanását [!]. A cikk tudatja: ez a parasztszervezet: a Kisgazdapárt. Miben marasztalható el Erdélyi Ferenc [!] — teszi fel a kérdést — kitűnő cikke, amely, mondanivalójának summázásaképpen, ha körülírva nem is, de odavetett szóban új politikai fegyver megteremtését hirdeti. A meglévő és tömegeiben szédületes [!] Kisgazdapártról megfeledkezik." 16 8 A névelírás lehet sajtóhiba, a stiláris gondatlanság kapkodás következménye, a politikai motiváció azonban nehezen félreérthető: a Kelet Népe, amelynek ezen időszakban Szabó Pál — akkor a Kisgazdapárt alelnöke — volt a főszerkesztője, a kezdetektől bizonyos távolságtartással figyelte a Márciusi Front színrelépését, nem adott hírt annak tevékenységéről; szerkesztői a perek ügyében sem voltak hajlandók elkötelezni magukat. * * * 16 5 Erdei Ferenc: A szabadság politikája, i. m. 16 6 A Makói Kossuth-Párt és a Makói Szociáldemokrata Párt közgyűlésen tiltakozott a törvénytervezet ellen. A határozat szövegét és Erdei Ferenc felszólalását lásd „Tiltakozunk", Várospolitikai Szemle, 1938. január 22. 1 6' Révai József: Szellemi vagy politikai mozgalom. Magyar Nap. 1938. február 25. 16 8 1 937 januárjától Barsi Dénes, Muharay Elemér és Tatay Sándor vesznek részt a lap szerkesztésében. A Kelet Népe irányvonala, szerzői gárdája 1938 májusát követően módosul. 46