Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A Márciusi Front zászlóbontása
—, a Márciusi Front, illetve a Válasz-kör által rendezett esteken azonban rendszeresen nem vett részt: a kora tavaszi hónapokban munkásságának középpontjában a szövetkezet ügye áll. Ugyanakkor megjelenik — s nemcsak számára hoz országos hírnevet elsó' nagyobb lélegzetű szociográfiai opusa — a Futóhomok, de a Front szellemi tekintélyét is erősíti. Erre az időre esik megismerkedése Diósszilágyi Évával. Epizód jellegűnek minősíthető, ám nem függetleníthető az életformaváltással és átmenetinek bizonyuló aspirációkkal összefüggésben az a tény, hogy 1937. április elejétől október 1-jéig ottani tanítómesterénél, Könyves Kolonics Józsefnél ügyvédjelöltként volt bejelentve. 5 5 * * * Mint jeleztük, ezen írásban a tudós Erdei munkásságával részletezően nem foglalkozunk, így a Futóhomok érdemi értelmezésére nem vállalkozunk. Könyvéről csupán két vonatkozásban kívánunk szólni. Egyrészt a tudományos megközelítés érzékelhető módosulását szeretnénk jellemezni, másrészt fogadtatásáról adunk hírt röviden. Milyen értelemben beszélhetünk a megközelítés, a látószög változtatásáról e műben? A korábbi Erdei-írásokhoz viszonyítva van egy első olvasatban is érzékelhető stiláris módosulás. Az analitikus fogalmakat felváltják a metaforák, a tipizálás helyenként lírai hangvételű jellemzésekkel egészül ki. Ezen változások fontos hozadéka a szociológiai műszavak magyar nyelvkészletének gazdagítása. A felszínen érzékelhető változások mélyebb módosulást tükröznek. Erdei egyike azon hazai szociográfusoknak, akik tudományelméleti iskolázottsággal rendelkeztek. Ilyen irányú tájékozottsága azonban számos okra visszavezethetően nem volt elég rendszerezett és konzisztens, de az alapvető dilemmákat — érték-értékeszmény; tény-absztrakció; empirikus fogalom-analitikus fogalom; elmélet-gyakorlat — finom intuícióval tudatosította. Ezen stúdiumaiból vonta le maga számára a következtetést: az empirikus vizsgálat nem igazodhat előzetes célfeltételezésekhez. Bármiféle tényvizsgálat — olvashatjuk 1935-ben kelt, A társadalomkutatás (falukutatás) irányai című írásában — természetesen „közvetlen összefüggésben áll politikai törekvésekkel, viszont nem hangsúlyozható eléggé, hogy a konkrét állapotra irányuló tiszta tényismeret csak akkor szolgálja híven mind a megismerésnek a célját — annak az illető szaktudomány veszi hasznát —, mind az évtizedeknek a tisztaságát — ennek pedig a politikai megbecsülés látja megbecsülhetetlen értékét —, ha elszántan és szenvedély nélkül a tárgyi tényvilágra függeszti szemét, és ismereteinek minél szigorúbb értelmezhetőségére törekszik". 5 6 Erdei ezeket a weberiánus elveket a Futóhomokban teoretikusan nem kérdőjelezte meg, ám e mű írásakor a tudományos megközelítést megkísérelte egységbe hozni az irodalmi-publicisztikai megjelenítéssel, amelynek ugyan szintén megvannak a szigorú műfaji törvényei, de a szubjektívabb hangvétel számára nagyobb teret biztosít. Az okok, amelyek e módosítást magyarázzák, összefüggnek a németországi tanulmányút tapasztalataival, a Válasz-kör színrelépésével, a hozzájuk való közeledéssel, Erdei és Bibó barátságának új tartalmával. Egy nevezőre hozva e különböző hatásokat: a megváltozott helyzetben a politikusi-írói szerep primátusának felismeréséről, benső parancsként való elfogadásáról van szó, melynek értelmében — ha Magyarország megérett az átalakításra, s e folyamatnak a parasztság lehet egyedül a hegemón tényezője —, az író-szociográfus elsődleges feladata ennek feltétlen szolgálata. 6 5 Tóth Ferenc: Könyves Kolonics József politikai pályája, i. m. 10. old. 5 8 Erdei Ferenc: A társadalomkutatás (falukutatás) irányai. In: Történelem és társadalomkutatás. Bp. 1984. 329. old. 16
