Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Felbomlás és záróakkord
Közben újabb közléseket kap a személyével kapcsolatos híresztelésekről, amelynek kútfője Féja Géza. Ezért újabb udvarias, ám határozott hangú levelében közli Féjával: nincs esély a fúzióra, maga sem kíván a Kisgazdapártba belépni, s kimerülőben vannak a Márciusi Frontban rejlő tartalékok is. Levelében ugyanakkor élesen visszautasítja azt a híresztelést is, hogy bármilyen formában kapcsolatot teremtett volna a nyilasokkal. Figyelemre méltó az argumentáció is: ha nem is úgy szocialista, mint debreceni barátai (vagyis nem komunista), gondolkodása mégis inkább szocialista, semhogy ily módon jobbra tolódhatna: „Kedves Géza, régóta hallgatok a politikáról, aminek egyik oka, hogy egyáltalán nem lelkesítők az állapotok, a másik pedig, hogy itt Makón nagyon keservesen folytak a dolgok, és végül is semmi eredményre nem vezettek a törekvéseim. A Kossuth-párt vezetőivel előbb szűk körben, majd a negyventagú választmány előtt megtárgyaltuk a kisgazdapártba való belépés, illetve az együttműködés kérdését, és egyhangúan szembehelyezkedtek a gondolattal a derék magyarok. Különösen Kolonics és Fried ellenezték nagyon a gondolatot, s Márton Bálint, akire különösen hallgatnak az emberek. A dolog most már bevégeztetett, mégegyszer fölvetni semmi értelmét nem látom. H. Szabó, Joó Sándor és Nagy Gy. Mihály rokonszenveznek a gondolattal, azonban együttesen sem képviselünk annyi erőt, hogy az egész tömeget vigyük, s különösen semmi eszközünk nincsen arra, hogy Friedet és Kolonicsot megakadályozzuk abban, hogy szembe ne forduljanak az egész kisgazda-orientációval. Csorba (Csorba János a Kisgazdapárt helyi szervezetének vezetője — H. T.) természetesen még tehetetlenebb ebben a dologban, mint én. Ezek után számomra sincs más út, amit Eckhardt előtt is kijelentettem, hogy a Kossuth-párt nélkül nem lépek be a kisgazdapártba, viszont a Kossuth-pártban természetesen semmi fantáziát nem látok, nincs más tehát, minthogy passzív tagja maradok mégis régi pártomnak, ami egyenlő a politikai semmittevéssel. Hallottam, hogy hajlandó vagy elhinni rólam, hogy a nyilasokkal kacérkodok. 362 Ez mind föltevésnek, mind következtetésnek rossz. Ha nem is tudok úgy antifasiszta lenni, mintahogy a debreceniek (akiket különben sem értek mostani kiáltványukkal), gondolkozásom mégis sokkal szocialistább, semhogy jobbra tolódhatnék. Az egyszerű tény pedig az, hogy szóba sem álltam a nyilasokkal. Viszont a Márciusi Frontban rejlő politikai fantázia sem ér sokat, különösen akkor, amikor a Válasz is megszűnt. Legokosabbnak tartom, ha a Márciusi Front a kisgazdapártnak adja át politikai tőkéjét, s aki mindenáron részt akar venni a politikában, az menjen a pártba, és dolgozzon ott. Én semmi körülmények közt nem megyek, s ha ez a távolmaradás a Márciusi Fronttól való elszakadást jelent, akkor inkább ezt vállalom, mintsem reménytelen politikai próbálgatást azon a fronton, ahol ma inkább konzervatív politikát lehet folytatni, mint egyebet.. ." 36 3 Erdei ily módon a Márciusi Fronttal kapcsolatát lezártnak tekinti, s újólag arra kéri Féját, közölje Eckhardttal: a Kisgazdapárttal való tárgyalásokon felmerült megfontolások elévültek. A Márciusi Front körül tömörült társaival s a kisgazdákkal csak a politikai kapcsolatokat kívánja megszakítani, az irodalmi jelenlét elől nem zárkózik el: „Kérlek, hogy mindezeket add tudtára Eckhardtnak^s azt is, hogy szorgalmas munkatársa leszek a Kelet Népének és a Makói Független Újságot is segítem mindenben, de többet lehetetlen tennem. Különben Ősszel fölmegyek Pestre, s Makóval annyit tartom csak a kapcsolatot, hogy a hagymanemesítő telepet továbbra is vezetem és 36 a Sárközi Márta leveléből értesült e híresztelésről Erdei. 38 3 Erdei Ferenc levele Féja Gézához. Makó, 1938. június 9. Levelezés: 313. 104
