Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó ostroma
szinte kézzelfogható. Méginkább azzá tette a szovjet hadvezetés azzal, hogy felderítve a rendkívül kedvező lehetőséget, erőit átcsoportosítva — az első sikertelen próbálkozás után nem erőltette tovább arcból a Battonya elleni harckocsi támadást — maximálisan kihasználta. A magyar országhatárt átlépve északnyugati irányba Vásárhelyig nem akadt ellenállásra, nyugati irányba pedig a helyi jellegű ellenállást fokozatosan felszámolva haladt előre Makóig. A Maros déli részén az egymásnak részben ellentmondó adatok bonyolultabbá teszik e nap mérlegének megvonását. A Temesvár előtt álló német csapatok északi irányba támadva elérték a Billéd—Sándorháza—Bogáros—Lovrin vonalat, s ezzel közelebb jutottak a Maroshoz. Az északi irányú német támadás azért volt különösen veszélyes, mert ha eléri a folyót, jelentős zavart okoz az északi parton Makónál harcoló szovjet erők utánpótlásának biztosításában. Az ellátó útvonal ugyanis Aradtól Maros déli partján húzódott és Németszentpéter—Pécska körzetében lépte át a folyót. 12 7 Ugyenezen a napon azonban a szovjet erők jobbszárnya nyugati irányba támadva itt is elérte a magyar országhatárt, majd jó 12 óra múlva a támadók elfoglalták Kiszombort. 12 8 A községet 24-én késő éjjel, 25-én hajnalban elfoglaló szovjet csapatok előretörése nem veszélyeztethette még komolyan a marosi hidakat, mert akkor azokat már ezen a napon felrobbantották volna. A frontról visszahúzódó magyar katonák a szomszédos Ferencszállásig, s a hidak előteréig hátráltak. A községbe benyomuló egység sem érezhette biztonságban magát, hiszen akár a hidakat védő honvédek, vagy Ferencszállás felől a felderítők könnyű harckocsijaikkal támadva, akár a Lovrinnál álló németek észak felé törve könnyen bekeríthették, s elvághatták volna őket a főerőktől. A Kiszomborra benyomult, jócskán előreszaladt szovjet katonák helyzetét veszélyessé tette még az is, hogy a folyó északi partján ekkor jó 20 km-rel keletebbre, Nagylak—Magyarcsanád között húzódott a frontvonal.Nehezíti a bánáti helyzet pontos kibogozását, hogy egyes szovjet jelentések adatai arról szólnak: szeptember 25-én a 375. szovjet hadosztály egységei még mindig Őscsanádtól nyugatra, az országhatár vonalában harcoltak. 12 9 A megoldás kulcsa nézetünk szerint épp ez a jelentés. Míg délkelet felől 24-én éjjel, 25-én hajnalban szovjet egységek eljutottak Kiszomborig, a Maros és a hidak felé hátráló katonák az országhatártól a hidakig húzódó Maros töltésen megkapaszkodhattak. A folyó másik oldalán Makó még biztosan magyar kézben volt, így a hidakon, vagy akár a Maroson át bármikor visszavonulhattak. A szovjet csapatok pedig, bár elérték Kiszombort, nem támadtak tovább sem északra a hidak irányába, sem pedig nyugatra, Szeged felé. Makó városának közvetlen közelében elért szovjet hadisikerek intézkedésre késztették a legmagasabb parancsnokságokat is. Guderian vezérezredes, a német szárajföldi haderők vezérkari főnöke ezen a napon megfogalmazott parancsában a Dél hadseregcsoportnak megparancsolta, hogy mivel az Aradról—Szegedre—Budapestre vezető utak lezárása rendkívül fontos és a Tisza szegedi átkelőhelyének megtartása elsőrendű feladat, ,,a Makóig előretört ellenséges erőt keletre vissza kell verni"! 13 0 12 7 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6720. sz. irat. 12 8 Bandur Mihály visszaemlékezése JAM A. 178/22. „1944-ben két ízben jöttek be az oroszok Zomborra. Először szeptember 25-én és egy napig tartozkódtak itt." História Domus. Kiszombor. 12 9 Korom i. m. (Magyarország ideiglenes ...), 96. Vcszelik i. m. 47. „Elkeseredett harcok eredményeként a hadosztály egységei mintegy 3 kilométerre nyomultak nyugatabbra Nagycsanádtól." lí 0 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs. KTB/H. Gr. „Süd" 6716. sz. irat. A parancsot a vezérkar szeptember 27-én adta ki és az szeptember 28-án ért Hans Friessner vezérezredeshez. 41
