Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)

Makó ostroma

Heszlényi altábornagy szeptember 24-én este 9 órakor a hadseregcsoport parancsnokságra küldött jelentésében még mindig a szovjet főerők erdélyi hegyek közül való kilépésnek megakadályozásáról tervezgetett. A megérkező 23. tartalékhadosztályt szorosan a Maros északi partjára akarta helyezni, hogy a keleti irányú ellentámadást végrehajtsák. További erősítések beérkezésében is bízott.

13

1 A hadseregfőparancsnok tervezgetései fölött azonban már jócskán eljárt az idő. Sokkal jobban ismerte csapatai elért helyzetét a 2. Ukrán Front főparancsnoka, R. J. Malinovszkij marsall. Szeptember 24-én a szovjet főhadiszállásnak küldött jelentésében ismertette, hogy 53. hadserege kijutott Arad északnyugati körzetébe, ahol nem talált szervezett védelmet. Ez a körülmény kedvező helyzetet teremtett a front balszárnyának Nagyvárad—Debrecen irányú támadásához. Ezért javasolta, hogy a főhadiszállás változtassa meg a szeptember 15-i direktívában meghatározott főcsapás irányát. A szovjet hadsereg irányítói a marsall javaslatát elfogadták. A módosított tervek szerint a 2. Ukrán Front feladata a következő volt: Nagyvárad—Debiecen körzetében szétzúzni a német—magyar erőket és Nyíregyháza—Csap irányába tovább támadva segíteni a 4. Ukrán Front áttörését az Északkeleti-Kárpátokon, ill. bekeríteni az Erdélyben lévő német—magyar hadseregeket. A Makó, ill. Hódmezővásárhely felé előrenyomuló 228. szovjet hadosztály előtt szeptember 24-ről 25-re virradóra a védelem megszilárdulásának jelei kezdtek mutatkozni.

13

3 A hadosztályparancsnoka, I. N. Jeszin ezredes ezért magasabb egységeitől erősítéseket igényelt. A hadtestparancsnokság kérésének eleget tett és a hadosztály addig tartalékban lévő harmadik ezrede a 795. lövészezred előrevonását rendelte el. A szovjet vezetés megállapítva, hogy a 228. hadosztály 18—20 km mélyen beékelődött az ellenség védelmébe és szem előtt tartva az elérendő feladatokat, további erősítéseket is irányított Makó körzetébe. A város, ill. Hódmezővásárhely elleni támadáshoz átadta a 110. és 170. harckocsi dandárokat (összesen mintegy 40 harckocsival) és a 3. csapásmérő rohamezred 23. és 27. rohamzászlóaljait.

13

4 A Földeák község déli és keleti szegélyét 24-én este elérő 799. ezred a falut éjjel birtokbavette. Ezen esemény hatására még a szegedi alakulatoknál is riadó volt, s többek között az újszegedi hídfőnél elhelyezett légvédelmi üteg azonnal Algyőre települt. A kedélyeket a nagyvárosban hamarosan megnyugtatta a hír, hogy két somogyi zászlóalj már körülvette a Földeákra betört „szerb partizánokat".

13

5 Ez éppen úgy nem fedte a valóságot, mint ahogyan nem jugoszláv partizánok voltak Földeákon. Szeptember 25-én hétfő reggel a magyar—német csapatok több helyen indítottak ellentámadást a Battonya—Gyula közötti frontszakaszon. E támadások közül a Makóhoz legközelebbi és a városkörnyéki harcok szempontjából is legjelentősebb a Mezőhegyesről Csanádpalotára irányuló ellenlökés volt. A tervek szerint 13

1 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6665. sz. irat 13

2 Kéziratból kihagyva 133 jg

a

z L

aj

o

s visszaemlékezése. JAM A. 1131. 85. Igaz Lajos makói kommunista — aki az utolsó órák zűrzavarát kihasználva, beidézése ellenére megmenekült a német biztonsági szolgálattól — vasárnap éjjel városon kívüli rejtekhelyéről visszament Makóra, s Fiszenkó Mihály ukrán származású elvtársával elindultak a Rákosi úton a szovjet csapatok elé. A Földeák alatt álló egységek déli előőrsei a sámson-apátfalvi csatornánál (Csorgónál) voltak. A parancsnokhoz eljutva, Igaz Lajost még azon az éjjelen beosztották a szovjet felderítők közé, fegyver s igazolványt kapott. Helyismeretével a következő napokban-hetekben nagyban segítette a szovjet egységeket, a város elfoglalása után pedig a rendőrség megszervezője és vezetője lett. 13

4 Veszelik i. m. 39. 13

5 Shvoy i. m. 289. 42