Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)

Az 1944. augusztus 23-i román események hatása és a Makó környéki határszakasz „megerősítése"

Augusztus 28-án a IV. (pécsi) hadtest parancsot kapott arra, hogy a Nagyváradtól délre húzódó határszakaszt biztosítsa.

1

3 A hadtestparancsnokság ennek megfelelően át is települt Pécsről Békéscsabára és átvette a parancsnoklást a Nagyváradtól Mezőhegyesig húzódó területen. Szeptember elején megérkezett ugyanide a 6. tábori póthadosztály zöme, sőt az 1. magyar páncélos hadosztályból Szigetváron alakított ún. „Gyorscsapat" is. A harckocsikból, páncélgépkocsikból, páncélvadász és gépkocsizólövész egységekből álló erőt Orosházán helyezték el.

1

4 Határvadászok gyakorlata a Maros partján A magyar—román határ legdélebbi, Mezőhegyestől — a torontáli háromszögben, Szegedtől 15 km-re (!) lévő — Kübekházáig húzódó szakaszának megerősítésére azonban nem történt intézkedés. Román támadástól itt valóban nem kellett tartani. Románia legnyugatibb része háromszög alakban ékelődik itt be a magyar és jugoszláv határok közé. A háromszög északi csúcsánál, Mezőhegyes—Battonya körzetében álló magyar csapatok, ill. a Bánátban Nagykikinda környékén állomásozó német erők megindulásuk esetén néhány kilométeres út után teljesen bezárhatták volna e „zsákot". Határvédelmi és karhatalmi erőkön kívül nem is voltak más román egységek itt. Ez a helyzet szeptember végén bosszulta meg magát, mikor a szovjet hadsereg éppen ebbe az előreugró „zsákba" beszaladva foglalta el az első magyar várost, Makót, a magyar és német erők pedig szinte ugyanebből az állásokból igyekeztek a „zsák száját bezárni", de 10 napos harcuk a Vörös Hadsereg erői ellen már nem járt sikerrel. A mezőhegyesi ménesbirtok szélétől kezdődő makói határszakaszon tehát továbbra is csak határvadász figyelőőrsök és portyázó járőrök biztosították — a 1

3 Magyarország hadtörténete. 387. 1

1 Csima i. m. 264. 7