Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)

A szultáni hászváros gazdasági-társadalmi viszonyai

Makó mezővárosi népességére tehát a nagyfokú mobilitás, a mozgásnyitottság jellemző, mint megannyi hódoltsági cívisvároséra.

7

8 S ami bizonyos mértékben még a tágas mezőségek, pusztabirodalmak által közrezárt, Kecskemét-típusú mezővárosoknál is valamivel nyitottabbá, mozgékonyabbá, élénkebbé és pezsgőbb életűvé tette Makót, az éppen a rendkívül kedvező földrajzi fekvésből fakadt, hiszen az Erdélyt a belső magyar területekkel összekapcsoló, legfontosabb vízitengely, a Maros mellett feküdt. Makó az 1570-es években középkori fejlődésének csúcsára jutott, dacára annak, hogy török kádi, emin, s egy kis mohamedán balkáni kereskedő- és iparos kolónia is gyökeret vert a piactér központi fekvésű kőházaiban. 1555-ben 102 portára becsülték Makó adópotenciálját, majd újabb két esztendő múlva már 170-re, 1560-ban pedig 179-re. A következő évben Földváry István gyulai huszárhadnagy vette registrumba a dél-tiszántúli megyék portaszámait. Ismét Makót találta a legnépesebbnek és gazdaságilag a legerősebbnek: összesen 217-re taksálta porta-egységadóját. Később, Kerecsényi kíméletlen adóprése miatt, némileg csökkent az adózási potenciál Makón is, de még 1564-ben is vezetett a maga 187 portájával. Mely persze ekkor sem a házak vagy a jobbágytelkek tényleges számát jelentette, csupán egy eszményi adóegység-viszonyszámot. Jellemző, hogy a várral, castellummal, vagy kúriával rendelkező helységek, illetve a mezővárosok közül Szárafalva teherbíró képességét csak 21 portára taksálták, Nagylakét 34-re, Csanádét 42-re, Hódmezővásárhelyét pedig 117-re. Ekkor Makó egyedül nagyobb gazdasági-társadalmi potenciállal rendelkezett, mint Csanád megye többi mezővárosának fele együttvéve!

7

9 Még ennél is pontosabban kijelölhetjük Makó helyét a hódoltsági mezővárosok együttesében, ha a dzsizje-hánék, a fejadó-fizető háztartások száma alapján kategorizáljuk őket.

8

0 Az első csoportba a 10—100 hánéval rendelkező hászvárosokat soroltuk, melyben olyan ismert településekkel találkozunk, mint Arad, Fülek, Murány Sümeg, Koppány, Szolnok, Sellye, Zaránd, Simontornya, Hatvan, Hercegszöllős, Miskolc, Szécsény, Nyíregyháza, Szekszárd, Balassagyarmat, Segesd, Pest, Békéscsaba, Csanád, Óbuda, Tiszavarsány, Törökszentmiklós, Csongrád, Siklós, Zseliz, Szentes, Arács, Zákány, Nagytállya, Dunaszekcső, Karád, Mohács stb. A 101—200 hánével rendelkezők száma már jóval kevesebb; vessünk egy pillantást közülük az imertebbekre: Bátaszék, Székesfehérvár, Dunaföldvár, Heves, Vörösmart, Mágócs, Bács, Pásztó, Nagykőrös, Cegléd, Békés, Rimaszombat, Kálló, Becse, Gyula, Becskerek stb. Tovább szűkül a kör a 201—500 hánés kategóriánál: Nagymaros, Vác, Buda, Kálmáncsehi, Báta, Paks, Pécs, Laskó, Szikszó, Gyöngyös, Simánd, Hódmezővásárhely stb. Félezernél több hánéje már csak néhány, igen fejlett hászvárosnak volt: Jászberénynek, Ráckevének, Makónak, Kecskemétnek, Szegednek, Tolnának, Debrecennek. Kétségtelen tehát, hogy adóegységei alapján Makó a legfejlettebb hódoltsági mezővárosok szűk, legfelső csoportjába tartozott.

8

1 Hasonló eredményre jutunk, ha az adózó háztartásfők alapján tekintjük át a csúcskategóriát alkotó települések listáját: 1. Szeged (1345 adózó

8

2), 2. Debrecen 7

8 Fenyvesi L.: A hódoltsági... II. 1974. 213—235.; uő: Kecskemét... passim. 7

9 Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 210., 292—293.; MOL.E 148. NRA. Fasc. 1763. Nr. 43. (1558—1559); Reizner J.: Makó... 1892. 17. 8

0 L. a 78. jegyzetet, továbbá Velics Antal, Fekete Lajos, Káldy-Nagy Gyula, Vass Előd def terpublikációit. 8

1 Fenyvesi L.: Kecskemét gazdasági... 1979. 136. p. 48. táblázat. 8

2 Vass Előd: A szegedi... 1979. 5—80. (1546!) 18