Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

274 TAMÁS ISPÁN ÉS MAKÓFALVA. gondviselő földesura volt, s a nép Fel-Yelnököt nem is nevezte másként, mint egyszerűen Makó faludnak. S ezzel örök időkre szóló emléket emelt nevének. A XIII. század utolsó tizedének valamelyik évében meghalt Makó bán s eltemették őt is nagy ősei mellé az oroszlánosi monostorba. Nem sokkal előtte vagy utána elköltözött Elek fia Gergely is, s most már egyedül Tamás ispán és fiai képviselték a nemzetség Kelemenös-ágát. Ezek pedig, mint tudjuk, már ekkor Telegden laktak; az új század hajnalán Ivelemenös bánnak egyetlen utóda sem élt a Marosmelléken. Tamás ispán marosvidéki birtokai kezelésére gazdatiszteket alkalmazott, a kikben azonban nem igen volt köszönet. Különösen bánthatta őt, hog}' Szent-Lőrincz, Ladány és FelVelnök, melyet már széltire Makófalvának neveztek, e virágzó helységek, lassú pusztulásnak kezdtek indulni s korántsem hajtottak annyi hasznot, mint a mennyit várt belőlük. 1299-ben az a gondolata támadt, hogy maradtak neki ott a Maros mentén vérbeli atyafiai, a kik maguk is sok birtoknak urai lévén, sokkal jobban gondozhatnák elárvult örökségét, mint a hanyag gazdatisztek. A kikre gondolt, azok a Yaffa-maradékok voltak; közülök ott gazdálkodtak az ősi javakon Csanád fia Gergely, Barnabás fia Domokos, Fülöp fia Benedek, mind a Vaffa unokái. Sőt a két kisunoka, a már elhalt Dénes fiai, István és Pál is fölcseperedtek s szintén a maguk szakálára gazdálkodtak. Elment hát Tamás ispán a hozzá közelebb eső váradi káptalanba s oda hivatta csanádvármegyei atyafiait is. Itt előadta, hogy miután neki a Körösközön lévő anyai birtokaira kellett költözködnie, Csanád vármegyében visszahagyott falvait: Szent-Lőrinczet, Ladányt és Fel-Velnököt, ujabbi nevén Makófalvát, valamint (az erdélyi részeken eső) Belenik birtok felerészét átadja használat végett Gergelynek, Domokosnak, Benedeknek, Istvánnak és Pálnak, de azzal a határozott kikötéssel, hogy ezeket neki vagy fiainak, a mikor kívánják, a legkisebb nehézség nélkül visszaadni tartozzanak. Ha ezt tenni vonakodnának, azonnal száz márkát kötelesek lefizetni büntetésül, nem értve bele a perköltségeket.

1 ' 1 Monum. eccl. Strig. II. 468. 44